Nagyon fontos győzelmet aratott női kézilabda csapatunk Szlovéniában.

Női kézilabda, Bajnokok Ligája, középdöntő, 2-es csoport, 3. forduló
Krim Ljubljana 23–25 (10-10) Ferencváros
Gólok: Klujber 9, Háfra 5, Kovacsics 4, Pena 3, Márton 2, Lukács 1, Schatzl 1

Mondhatni, hogy nem kezdtünk jól a Krim otthonában, hiszen az első gólunkat nyolc perc elteltével szereztük, eddigre pedig Háfra Noémi két kétpercest is begyűjtött… Amikor úgy nézett ki, hogy talán elindulunk felfelé, akkor egy emberelőnyös helyzetben sikerült 0-2-t csinálnunk, Elek Gábor időt is kért. Nem csoda, hiszen mindössze két gólt lőttünk szűk negyedóra alatt, a Ljubljana kapusa, Marincek pedig kicsit megbabonázott minket, mindent sikerült belelőnünk – nem mellesleg szinte csak a Krimen múlott, hogy nincs még több közte, több ziccert is elpuskáztak, nagyon jól indítottak le minket. Hiába az időkérés, még jobban elléptek a hazaiak, 9-3-ra, hat góllal vezettek. És itt sikerült megráznunk magunkat, amihez kellett az is, hogy a betegséggel bajlódó Nerea Pena is pályára lépjen, valamint Bíró Blanka bekezdett a kapuban! Ennek köszönhetően 5-0-ás rohamot vezettünk, és hiába kaptunk utána kétszer is kiállítást, ezzel sem tudtak megfogni minket. Sőt! A félidő hajrájában ki is egyenlítettünk: egy remek összjáték után Mészáros Rea harcolt ki büntetőt, amit Klujber értékesített, végül pedig egy nehéz, talpról eleresztett lövést hatástalanított Bíró, a szünetre 10-10-es állással mehettünk.

És többet már nem is vezetett a Krim, a folytatásban egyből támadhattunk azért, hogy előnyben legyünk, meg is szereztük azt, Klujber révén. Majd Háfra is megszerezte első gólját, utána pedig a kapusok percei következtek, mindkét oldalt két-két hárítást jegyezhettek fel a statisztikusok. Egy nem túl szép jelenetet is láthattunk, Stanko ugyanis letérdelte Kovacsicsot, aki ennek ellenére is gólpasszt osztott ki Márton Grétának. És jött a forduló gólja is: Noni talpról, ellenfele dereka mellett eresztett meg hihetetlen csuklómozdulattal egy irgalmatlan erejű bombát a hosszú felsőbe, célba is találat, mire Marincek megfordult, már a kezébe is esett a labda. 15-12-es vezetésünknél kértek időt a hazaiak, hogy rendezzék soraikat, de igazi fordulatot nem tudtak hozni a meccsbe. Durvaságot annál inkább, Kovacsics lövőkezére tartottak rá, meg is ijedtünk egy pillanatra, miután csapatkapitányunk könnyezve fogta a vállát, de később visszaállt a játékba. A „Keti – Noni” duó érezte, hogy még nagyobb szerepet kell vállalniuk emiatt, meg is tették, sorozatban lőtték a gólokat, emellett a két kapus közötti csatát is mi nyertük meg, Bíró tudta tartani a 40% feletti teljesítményét, nem egy 101%-os ziccert is hatástalanítva. Hat perc volt hátra és három gól közte, mikor Elek Gábor időt kért, felhívva a figyelmet arra, hogy mennyire fontos behúzni a pontokat. Kicsit úgy tűnt, hogy hiába, mert könnyelműsködtünk, de szerencsére Blanka a kapuban az őrületbe kergette a Ljubljana játékosait. Az utolsó támadásunkat rutinosan a végső pillanatig kijátszottuk, a passzív jelzés utáni utolsó passzig, amit Háfra – hogy egy arany klasszikust idézzünk… – „fel is lőtt a p*csába a lelátóra„, és mit ad Isten, ott pont a Fradi-tábor volt, így nehezen került vissza a labda… Időt is kért Uros Bregar, kapusukat is lehozták, hiába, eladták a labdát, amivel végleg eldőlt a találkozó sorsa! Háfra azért még lőtt egy óriási bombát a dudaszó pillanatában, amit időn túlinak minősítettek a játékvezetők.

Kovacsics Anikó

Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy vissza tudtunk jönni, nagyot küzdöttünk az első félidőben a rossz kezdés után. Az elején kihagytuk a ziccereket, elrontottuk a lövéseket, fejben amortizált minket, pedig a bemelegítés alatt nagyon pörögtünk. A folytatásra lendületet adott, hogy visszajöttünk a meccsbe, már működtek a dolgok, valamint a védekezésben meg tudtuk valósítani nagyrészt azokat, amiket megbeszéltünk, de így is voltak még olyan helyzetek, amiket bőven ki lehetett volna védekezni. Elől pedig próbáltuk jobban csinálni a labda nélküli mozgásokat, lövéseket. Nem sérültem meg, a vállammal korábban sok probléma volt már, most pont rátartottak az indított lövésemnél, ami nem esett jól neki, de hál’Istennek nem lett nagyobb gond belőle.