Ottó beszélt a két klub közötti rivalizálásról, valamint mai csapatunkról is véleményt alkotott.
Vincze Ottó
Megesett, hogy csak az ablakon át tudtam elhagyni az öltözőt egy Újpest–Fradi után… Az első derbim még a régi Népstadionban egy kettős rangadó volt. Tizenkét éves voltam, a Fradi serdülőivel előmeccset játszottunk a BVSC ellen, de csak az akkoriban kapható tornacipőben játszhattunk, hogy kíméljük a gyepszőnyeget. A dorkóban csúszkáltunk, ám az élmény hatalmas volt, főleg úgy, hogy a gólszerzők neve felkerült az eredményjelző táblára – az enyém, azt hiszem, háromszor is, de ezt ne vegye dicsekvésnek… Mi voltunk aztán a labdaszedők, néhány lépésre a pályától néztük a nagyokat. Aznap minden gyerkőc úgy ment haza, hogy futballista akart lenni, és felnőttként is abban a stadionban futballozni. Amikor visszatértem a Fradiba, akkor jutottunk be a BL-csoportkörbe, s a szezon elején fogadtuk az Újpestet, Nyilas Elek tizenegyesével, s Zoran Kuntics szép góljával simán nyertünk.
Aztán Újpesten volt egy mérkőzés, amelyen megdobáltak minket kövekkel, a régi játékoskijáró épp a lila-tábor közelében volt, végül az öltözőt is alig lehetett elhagyni. A rendőrök az öltöző ablakán tereltek ki minket a buszhoz. Óriási volt a rivalizálás, de a játékosok tisztelték egymást, nem voltunk rosszban az újpestiekkel. Az más kérdés, hogy a húsz évvel ezelőtti Újpest összeállítását bármikor elmondom, de a maiakét, nos, az már nehezebben menne. Ezer emlékem van, még az is megesett, hogy egy gyors kontra közben a mellettem futó Ábrahám Attila játékvezető odaszólt: „Ottó, sprinteljen, még a végén lehagyom.” Miközben nagy volt a feszültség, a zrika is belefért. Évek óta tiszteletre méltó az újpesti szakmai munka. Nebojsa Vignjevics kerete folyamatosan változik, mégis élvezetes futballra törekszik. Novothny Somát régóta figyelem, tehetséges csatár, kérdés, tudja-e semlegesíteni a Fradi védelme. Amely adva van, a két szűrő a mai modern futballban megszokott módon sokat fut, a védekezésben főszereplő és a támadásokból is kiveszi a részét. A két gyors szélsőnek minél többször meg kell bontania a védők vonalát. Davide Lanzafame szerintem nem előretolt ékként a leghatékonyabb, ő a védők és a középpályások közötti területen érzi a legjobban magát, ott kell a labdával megtalálni, ehhez pedig egy erőteljes ék mögött van esélye. Szerintem Böde Dániel még ma is nagy értéke a klubnak, nem szabad méltatlan helyzetbe hozni, még ma is tud annyit, hogy vezéregyénisége legyen csapatának.
