Dani idézte fel pályafutásának állomásait, köztük természetesen a zöld-fehérben eltöltött éveket is.
Tőzsér Dániel
A vezetőség [a Galatasarayé] a második szezonomra már az első csapatnál számolt volna velem. Az volt a terv, hogy tétmérkőzéseken is játéklehetőséghez jutok majd, Fatih Terim helyét azonban a szezon végén, a felkészülés kezdetére a szintén klub ikonnak számító Gheorghe Hagi vette át, akinek nem fértem bele az elképzeléseibe, mert azonnal bevethető, kész játékosokra volt szüksége. Így jelezték számomra, hogy amennyiben játéklehetőségre számítok, akkor inkább igazoljak máshová.
Ebben az időszakban ürült meg a West Bromwich Albion csapatához szerződő Gera Zoli helye a Ferencváros csapatánál, és a klub vezetői jelezték, hogy számítanának a játékomra. A stabil játéklehetőség és a nemzetközi kupaszereplés ígérete mellett azért is fogadtam örömmel a Fradi hívószavát, mert gyerekkoromban Fradi szurkoló voltam.
Nagyon szerettem azt az időszakot, hiszen olyan nevekkel játszhattam együtt, mint Szűcs Lajos, Lipcsei Peti, Rósa Dénes, Gyepes Gabi vagy Huszti Szabi, akikkel egyébként a pályán kívül is remekül megértettem magamat. A pályán pedig első magyar csapatként eljutottunk az Európa Liga [akkor még UEFA Kupa] főtáblájára, és ott is emlékezetes meccseket játszottunk.
A Fradinál lehetőségem volt megtanulni, hogyan kell egy fiatal játékosnak kezelnie a média érdeklődését. A sajtó ugyanis szeretett volna engem valamiféle „Gera-utódnak” kikiáltani, holott mindig is elmondtam, hogy teljesen más típusú, kevésbé támadó felfogású játékos vagyok, mint Zoli. Ezen kívül az azóta eltelt évek is bebizonyították, hogy Zoli a magyar foci elmúlt 20 évének talán legnagyobb játékos egyénisége, az összehasonlítgatás tehát már ezért sem szerencsés. A Ferencvárosnál meg kellett tanulnom együtt élni azzal is, hogy a Fradi játékosokat a média hol az egekbe emeli, hol a sárba döngöli, de végső soron ez is a foci velejárója.
A Fradinál rajtunk, a fiatalabb játékosokon különösen nagy teher volt, hiszen edzőnk, László Csaba hajlamos volt úgy értékelni a mérkőzéseket, hogy a jó dolgokat az idősebb játékosoknak, a negatívumokat pedig a fiataloknak (alapvetően a Leandro-Huszti-Tőzsér hármasnak) tulajdonította, amit egy idő után még Lipcsei Petiék, vagyis a rutinosabbak is megmosolyogtak. Ezzel olykor megküzdöttünk, de azt hiszem, mindhármunknak csak előnyére vált a későbbi karrierünk során, hogy fiatalon meg kellett tanulnunk ilyen nyomás alatt teljesíteni.
Karrierem egyik fontos találataként tartom számon a Fradi színeiben a Feyenoord ellen szerzett szabadrúgás gólomat. A történethez hozzátartozik egyébként, hogy a meccs után is elő lettünk véve, mi fiatalok, de ezzel együtt is azt mondom, hogy az az időszak nagyon sokat erősített bennünket.
A Fradihoz eleve két évre írtam alá, mert tudtam, hogy hosszú távon külföldön képzelem el a pályafutásomat, és a szerződésem lejártát követően az AEK Athén gárdájához szerződtem, amely egy hasonlóan komoly klub volt, mint annak idején a Galatasaray. Azzal a különbséggel, hogy a görögök már eleve stabil játékosnak igazoltak le az első csapatukhoz. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy ebben az időszakban a Deportivo La Coruna gárdája is komolyan érdeklődött irántam, de nem bántam meg, hogy végül a görög csapathoz írtam alá.
A teljes pályafutását érintő írást itt olvashatjátok el, érdemes: Játékoskijáró
