Igor édesanyja magyar, ő is magyar nyelvű óvodába járt Munkácson, de már nem beszéli a nyelvet.

– Munkácson tényleg magyar nyelvű óvodába járt?
– Igen, így van, az odahaza élő barátaimmal még most is belekeverünk néhány magyar kifejezést a beszélgetésünkbe. Gyermekkoromban a szüleim eldönthették, hogy magyar vagy ukrán nyelvű óvodába iratnak-e be, és az előbbi mellett döntöttek. Édesanyám a mai napig remekül beszéli a magyart, sajnos az én tudásom alaposan megkopott.

– Azért néhány kifejezésre még emlékszik?
– A köszönöm szépen és minden rendben simán megy, de érdekes, olyan szavak is megmaradtak, mint például a krumpli. Édesanyám ágáról vannak magyar felmenőim, és mindenki nagyon örül, hogy a Ferencvároshoz kerültem, hogy Budapestre költöztem, hiszen így csupán háromszáz kilométerre vagyok tőlük, gyakran meglátogathatnak. A barátnőmmel közösen költöztünk ide, már most imádjuk a várost, az új klubomat.

– Gyorsan beilleszkedett új csapatába?
– Hamar befogadtak, mindenki nagyon kedves volt, a szakmai stáb is nagyszerű. A felkészülés kemény volt, és azt hiszem, jól is sikerült – Törökországban mindent el tudtunk végezni, amit elterveztünk.

– Az sem mellékes, hogy Ivan Petrjakkal a Zorja csapatában korábban együtt futballoztak. Kikérte a véleményét, mielőtt aláírta a szerződését?
– Nemcsak az övét, a magyar bajnokságban futballozó több honfitársam véleményére is kíváncsi voltam. Sok ukrán futballista játszik a magyar élvonalban, kezdem érteni, hogy miért… Csupa jót mondtak. Ivan, vagy ahogy én hívom, Vanya is azt mondta, nem fogok csalódni, mert a színvonal magas, és egyértelműen azt javasolta, ha jót akarok magamnak, nem gondolkodom sokat, s ide jövök. Most már látom, miről beszélt.

– Szerettek együtt futballozni? Jól megértették egymást a pályán?
– Nagyon. Élmény volt vele játszani, nem csupán gyors, hanem kombinatív futballista is, nem véletlenül számol vele Andrij Sevcsenko kapitány az ukrán válogatottnál. De nemcsak a pályán, azon kívül is jól megértettük egymást, nyugodtan mondhatom, miután más csapatokban futballoztunk, továbbra is barátok maradtunk. Nagy segítség, hogy Vanya itt van, még inkább otthon érzem magam.

– Évekkel ezelőtt Szerhij Rebrovval is dolgoztak közösen. Milyen edzőnek tartja?
– A mestert a Dinamóból ismerem. Öt évvel ezelőtt dolgoztunk együtt, ő volt a vezetőedző, míg én fiatal, feltörekvő játékos. Nála mutatkoztam be a felnőttek között Kijevben, ebből a szempontból nem vett zsákbamacskát, pontosan tudja, hogy mire számíthat tőlem. Jó edzőnek tartom, remekül megtalálja a közös hangot a játékosokkal, és ezt nem csak azért mondom, hogy hazabeszéljek. Kedveljük egymás felfogását, a futballhoz való hozzáállását. Ahogy ő a kispad előtt nem ismer lehetetlent, én a pályán. Középen érzem magam a legjobban, szeretem, ha nálam van a labda, vagy ha megszerzem az ellenféltől, és gyorsan támadásba dobom a társaimat.

– Mit tud a magyar bajnokságról?
– Ahogy említettem, sok ukrán futballista játszik itt, a színvonalról mindenki jót mondott. Sok a jó csapat, egyértelmű, hogy fejlődik a futball, a körülmények, és a játék intenzitása is egyre magasabb, amint hallom. A Ferencváros a legnépszerűbb csapat, semmi más célunk nem lehet, mint a bajnoki cím megszerzése. Ezért jöttem, ezért vagyok itt.

– Szombaton a Honvéd elleni bajnokin mutatkozhat be tétmérkőzésen. Tudja, hogy két évvel ezelőtt a kispestiek voltak a bajnokok?
– Beszélgettünk már erről a többiekkel. Az öltözőben gyakran téma a hétvégi bajnoki rajt, mindenki nagyon izgatott, alig várjuk, hogy kezdetét vegye a szezon. A szakmai stáb alaposan feltérképezte a Honvédot, minden apró részletet tudunk róla, ismerve Szerhij Rebrovot, ez egyáltalán nem meglepő. Fontos a jó rajt, mindenképpen győztes mérkőzéssel szeretnék bemutatkozni, már csak azért is, mert sok jót hallottam a Ferencváros szurkolóiról.

– Mit szólt ahhoz, hogy a klubja nyolcszázezer eurót kért a játékjogáért?
– Tudtam róla, mennyit kérnek értem, de nem tudom, végül mennyit fizetett a Ferencváros. Fél évvel ezelőtt egy másik magyar klub is érdeklődött, akkor nem született megállapodás. A Ferencváros most áldozott rám, nagyon szerette volna, ha itt folytatom, ez imponált. Most rajtam a sor, hogy bizonyítsam, jól jártak velem a zöld-fehérek. Nem érdekel, mennyit fizettek értem, inkább azzal foglalkozom, hogy megálljam a helyemet, hogy ne okozzak csalódást.

(nso)