Erősen tartalékos csapatunk kapitányunk – Nagy Gergő triplázott! – és kapusunk vezérletével húzta be a jégkorong derbit.
Férfi jégkorong, Erste Liga, középszakasz, 2. forduló
UTE 4–5 Ferencváros
Harmadok: 2-2, 0-0, 2-3
Gólok: Nagy, Nagy (Tóth Re.), Nagy (-1), Tóth Ri. (Farkas), Walls (Nagy)
Pleszkán (Maros)
Kärmeniemi, Sarcia – Nagy G., Pavuk, Walls
Jászai, Pozsár – Dósa, Farkas, Rafaj
Hegyi, Lengyel – Roczanov, Tóth G., Tóth Re.
Tóth Ri., Tóth A.
Nem véletlenül mondta Fodor Szabolcs a mérkőzést megelőzően, hogy: „Aki ötkor nem lázas, azt benevezzük…„. A szombatinál is foghíjasabb kerettel kellett kiállnunk a mai derbin, a védelemben nem volt ott se Perrier, se Rantanen, a csatárok közül pedig a hétvégi győztes találatot szerző Switzer esett ki. Volt is gondunk a korongbedobás utáni első percekben, nagy nyomást helyeztek ránk a lila-fehérek, de álltuk a sarat. Utána pedig meg is ráztuk magunkat, egy percen alatt csapatkapitányunk duplázott: előbb cimbalomszögből lőtte ki a hosszú felsőt, majd egy gyors kontrában remek csel után lőtte ki ismét csak a hosszú felsőt. Duscheket le is cserélte Szilassy Zoltán, gyakorlatilag két lövésből két gólt kapott. Utána Sila egyből bravúrral mutatkozott be, majd az újpestiek percei következtek: Varga szép csuklómozdulattal mattolta Pleszkánt, majd egy fórban hagytuk üresen a centert, aki be is lőtte a kapu mögül érkező játékszert.
A második harmad a kiállításokról és azok kivédekezéséről szólt, leginkább. Előbb az áthúzódó kettős hátrányt „égettük el”, utána háromszor próbálkozhattunk szimpla előnyben, majd újabb kétpercest éltünk túl. Hibák, helyzetek adódtak mindkét oldalon, gól nem esett. Jöhetett az utolsó húsz perc, ami komoly izgalmakat hozott! Kihasználatlanul hagytunk egy fórt, utána pedig egyből hátrányba kerültünk. Ám ez igazán jól sült el végül, Nagy Gergő lépett ki egy eladott koronggal, szabálytalanul sem tudták megállítani, Silát is kicselezte, majd betalált. Nem örülhettünk sokáig, hiába védekeztük ki (gólt is szerezve…) a kétpercest, újra büntetőpadra küldtek minket, ezt pedig már kihasználták a hazaiak, pár másodperc alatt. Szerencsére nem zuhantunk meg, és újra átvettük a vezetést, nagyot küzdöttünk az újpesti kapu mögött, a visszatett korong pedig utat talált valahogy a gólvonal mögé, hogy pontosan miként, senki sem tudja talán, Tóth Richárdnak írták jóvá végül a zebrák. Két perc múlva pedig már kettő volt közte, Nagy lőtte rá a balszélről a pakkot, ami kipattant Siláról, a középen érkező Walls pedig köszönte szépen a lehetőséget és ellőtt a szlovén mellett a hálóba. A dózsások időt kértek és nagy rohamot indítottak, miután „lebontottuk” Sikorcint, szépítettek, valamint ötperces kiállítást ítéltek ellenünk… (érdekesség: korábban bottal ütötték fejbe Pleszkánt, ott nem láttak szabálytalanságot a játékvezetők…). Silát is lehozva támadtak házigazdáink, de emberfelettit teljesítettünk hátul és sikerült megtartanunk az egygólos előnyünket!
Nagyon fontos győzelmet arattunk, ami talán elvárható sem volt tartalékos csapatunktól, de megcsináltuk. Utána jöhetett a közös ünneplés a vendégszektor előtt. Szép volt, fiúk!
Fodor Szabolcs
Mindig jó érzés legyőzni a nagy riválist. A mérkőzés előtt azt mondtam, hogy nagyon tartalékosak vagyunk ugyan, de egy dolog biztos, mindent ki fogunk adni magunkból a mérkőzésen, aztán meglátjuk, mire lesz ez elég. A játékosaim meg is tartották ezt, csúsztak, másztak, ha kellett, 100% felett teljesítettek, és a ennek a jutalma az lett, hogy az eredményjelzőn azt az eredményt láttuk, amelyet szerettünk volna előzetesen látni. Az egész csapatot dicséret illeti, de külön is szeretném kiemelni Pleszkán Józsefet, aki végig meccsben tartott minket. Egy szavunk nem lehetett volna, ha az első 10 percben kapunk 3-4 gólt, de a bravúrjaival megakadályozta ezt. Nagy Gergő három gólja és a gólpassza pedig önmagáért beszél.
