Mi köze minden idők egyik legjobb költőjének a Fradihoz? Ezzel a cikkel emlékezünk a ma 100 éve elhunyt zsenire.

Aligha vitatható, hogy Ady Endre minden idők egyik legnagyobb magyar költője. De mi köze volt a Fradihoz? Sokaknak csak a ’80-as évek valamelyik műsorának főcímében elhangzó kínrím “Bartók és Ady, Hajrá Fradi!” jut eszbe.

Életrajzírói nem emlékeznek meg róla, hogy különösebben rajongott volna a fociért. A XX. század egyik legnagyobb szenvedélye nem igazán érintette meg a század egyik legszenvedélyesebb költőjét, pedig maga is rúgta a bőrt, legalábbis egy meccsen biztosan pályára lépett egy debreceni csapatban, noha testalkata és gyerekkori betegsége nem igazán tették alkalmassá a versenyszerű sportolásra.

Clubunk és a költőzseni között mégis van egy kapocs, akit úgy hívtak Berkessy Elemér. A Fradi legendás focistája, akiről kevesen (legalábbis Kubalánál, Czibornál és Kocsisnál jóval kevesebben) tudják, hogy az FC Barcelona mezét is viselte és aki akkora Fradista volt, hogy amikor évek után Magyarországra látogatott ismerősei (és a Gellért szálló portása) döbbenten tapasztalták, hogy óriási, vad házőrző kutyája a “Hajrá Fradi!” jelszóra kezes báránnyá változott.

Ő ugyanis Ady kedvence volt, még ha nem is focistakánt. Erről így emlékezett Nagy Béla egyik könyvében:

„Én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8—10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyúcukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…

Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat…”

Persze találhatunk más kapcsot is, hiszen vannak Adynak olyan sorai is, amit viszont minden idők Fradi sportolói véshetnek szívükbe, például a Tűz csiholója című vers első versszaka:

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Isten áldja Ady Endre emlékét!