Pólósaink vezetőedzője értékelte a mögöttünk hagyott esztendőt.

– Hogyan ért az év legjobb edzője díj?
– Nagyon váratlanul, először nem is értettem, hiszen pár hete jelentették be a Tomi által elnyert év legjobb edzője díjat. Aztán láttam csak, hogy két különböző szervezetről van szó. Az egyik a FINA, vagyis a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szervezet díja, amit én kaptam pedig a WWPCA, vagyis a Vízilabdaedzők Világszervezetének elismerése.

– Hogy lehet egyszerre két edző egyazon évben a világ legjobbja?
– A mi munkánk a Tomival, bár egy sportról van szó és mindketten edzők vagyunk, mégis teljesen más spektruma ennek a világnak. Nem érzem még párhuzamosnak, összehasonlíthatónak sem, sokkal inkább egymásra épülő. Mi így is dolgozunk csapatban, együtt, mint régen a magyar vízilabdáért. Nekem ugyanolyan fontosak a jól felkészített komplett játéktudással rendelkező magyar játékosok, mint a Tominak. A jó válogatotthoz szükség van jó és sikeres klubokra is. Úgy érzem, hogy ezekkel az elismerésekkel a saját területünkön elvégzett munkát és eredményt értékelték. Az elmúlt években, ha a kluberedményeket nézzük, akkor Cseh Sanyi teljesítménye is díjat érdemelt volna. Nekem abban az évben ő volt a legjobb edző, amikor megnyerték a Bajnokok Ligáját a Szolnokkal. Nagy figyelemmel kísértem a munkáját.

– Mit érzel személyesen ezzel a díjjal kapcsolatban?
– Az óriási megtiszteltetésen és örömön túl, úgy érzem ez egy megerősítés abban, hogy jó úton indultam el. Az elmúlt évek pofonjai, kudarcai letisztítottak bennem sok mindent, hiszen ezek is ott vannak a sikeres év mögött. Kialakult bennem egy szemléletmód, amelyik tiszteli és figyelembe veszi a tradíciókat, de sok új elemmel és gondolattal kibővítve egy sajátos munkamódszert alkotnak. Ez a díj azonban nem a végállomás. Az amúgy is nagy munkakedvem még tovább nőtt vele. Minden siker több összetevőből áll és sok minden kell hozzá. Úgy érzem, köszönettel tartozom a klubomnak minden támogatásért és lehetőségért, hogy úgy és azokkal dolgozhatok, akikkel szeretnék. Köszönöm személyesen Kubatov Gábornak, az FTC elnökének és Nyíri Zolinak, a klub alelnökének, a csapatomnak, akik a nagy munkát elvégzik és végig harcolnak a vízben minden mérkőzést és a szakmai stábomnak, akik szintén meghatározó elemei minden sikernek: a pszichológusunk, Goschi Gabi, az erőnléti edzőnk, Pozsonyi Zsolt,a táplálkozástudományi szakértőnk, Fritz Peti, a masszőrünk, Soós Tomi, az orvosunk, Hangody Gyuri és a főnővérünk, Kurucz Kriszti. Köszönöm a szakosztály vezetőjének, Madaras Norbinak és a szakosztály összes munkatársának, akik mindent megtesznek azért, hogy a legjobb feltételek álljanak a rendelkezésünkre.

– Ezek után mi a cél 2019-ben?
– A céljaink ugyanazok maradtak, mint idáig, ebben a tekintetben semmi sem változott. Lépésről lépésre haladunk, a következő pedig az, hogy a Bajnokok Ligája-csoportban a négy között végezzünk, kiharcolva ezzel a nyolcasdöntőbe jutást. A bajnokságban ismét finálét szeretnénk játszani, ott pedig megvédeni a címünket.

– Ha visszatekintünk erre a 2018–as évre azt hogyan értékelnéd?
– A szezonális sportokban nehéz évet értékelni, mert az egyik már lezárult a másik szezon meg még folyamatban van. A 2018 nehezen indult azután, hogy 2017 végén a Szupekupát és a Magyar Kupa elődöntőt is elvesztettük a Szolnok ellen ötméteresekkel. Már csak azért is, mert jól játszottunk mindkét nagy mérkőzésen, mégsem volt semmi kézzelfogható eredménye. Ezután az év elején egy-két gólokkal nyertünk, szinte bravúrral a Debrecen-BVSC-Miskolc hármas ellen. Majd jött az Euro Kupa-döntő első meccse, ahol itthon csak egy góllal győztük le a Sport Management Bustót, ami nem tűnt túl soknak egy olasz csapat ellen az idegenbeli visszavágóra. Ez az időszak a kitartásról és hitről szólt, hogy jó az, amit csinálunk és meglesz az eredménye.

– Mi volt a fordulópont?
– Úgy érzem a fordulópont az Euro Kupa megnyerése volt. Lekerült rólunk a trófea kötelező megnyerésének a súlya és a siker is jól hatott a csapatra. Ezután jött a bajnoki döntő, ahol az első két nagyon jól lejátszott mérkőzés után kaptunk itthon egy nagy pofont a harmadik meccsen. Két napunk volt ebből felállni. A negyedik találkozó is nagyon nehezen indult, de percről percre óriási tűzzel és akarattal dolgoztuk ki magunkat ebből a nyomasztó állapotból. Kikaptunk másodszor is, de mégis nyertünk azzal, hogy sikerült kimászni a gödörből. Az ötödik, mindent eldöntő összecsapáson jól működött a stratégiánk és kimagasló egyéni teljesítményekkel nyerni tudtunk. Ez a bajnoki cím az egyik legfontosabb állomása marad az eddigi munkámnak.

– Az új szezonban pedig három kupát is elhódított a csapat. Hogyan értékelnéd ezt az időszakot?
– Egy megkezdett szezont mindig a végén szeretek értékelni, mert úgy teljes a kép. De való igaz a szeptembertől decemberig tartó időszakban is sok és fontos dolog történt. 18 év után ismét Bajnokok Ligája-csapat lettünk. Természetesen kiemelkedik az európai Szuperkupa, a Magyar Kupa és a legvégén Karácsony előtt a magyar Szuperkupa megnyerése, amit az egyik nagy riválisunk, a Szolnok ellen szereztünk meg. Összességében szép, de ugyanakkor nehéz és fordulatos évet zártunk.

Fradi.hu