Ezt pedig stílszerűen tettük meg, ötgólos különbséggel győztük le a Szolnoki Dózsát.

Férfi vízilabda, Szuperkupa
Ferencváros 14-9 Szolnoki Dózsa
Negyedek: 4-2, 5-4, 2-1, 3-2
Gólok: Varga 4, Mitrovic 3, Sedlmayer 3, Vámos 2, Jaksic 1, Pohl 1

Köszöntéssel kezdődött a mérkőzés, ugyanis a bemutatásnál vehette át Vári Attila MVLSZ elnöktől az év játékosa díjat csapatkapitányunk, Varga Dénes. Esélyeshez méltón indítottunk, rövid idő alatt 2-0-ra elmentünk, előbb Mitrovic értékesítette Sedlmayer pompás átadását, majd a gólpasszos a góllövők közé is feliratkozott. Csak ezután tudott olyan akciót vezetni a Szolnok, amelyből be is talált, ám ekkor még nem tudott igazán nagy ellenállást kifejteni, Pohl révén végül megszereztük a negyedik gólunkat is, így 4-2-vel mehettünk az első szünetre. A második negyedben viszont sikerült robbantania a Dózsának, 5-3 után megfordították az állást egy 3-0-ás sorozattal, ebben az időszakban még a kihagyhatatlant is kihagytuk, nem a mi perceink voltak ezek. Utána viszont megráztuk magunkat és beindítottuk a Fradi-hengert, olyannyira, hogy a nagyszünetre nemcsak hogy visszavettük a vezetést, hanem háromgólos előnyben voltunk!

Érezni lehetett, hogy ellenfelünk elkészült az erejével, láthatóan már a visszazárás sem ment könnyen nekik, így a lelátón már a győzelmet is sokan elkönyvelték, mint utóbb kiderült, nem alaptalanul. A harmadik negyedben nem esett sok gól, mindössze három, abból kettőt mi lőttünk, a második találatunkat Varga Dénes szerezte, amivel Nagy Viktort a kispadra is küldte, az utolsó játékrészre Kardos állt be a szolnoki kapuba. Nem mondhatni, hogy eredményt hozott a csere, egy védést sem tudott bemutatni: előbb Varga avatta fel ötösből, majd Vámos gyenge próbálkozásánál nyúlt mellé, végül pedig Mitrovic megalázó góljához kellett asszisztálnia. Szerb klasszisunk centerben egyik kezével “feladta” magának a labdát, hogy utána háttal a kapunak a másik kezével beüsse azt a kapuba, elképesztő talált volt! Ezután még kicsit tudott kozmetikázni a Dózsa, a fradisták szerint persze csak azért engedtük a gólokat, hogy közte öt legyen a vége, ezzel is utalva arra, hogy az ötödik trófeánkat nyertük meg.

Megérdemelten, hiszen mindenben a Szolnok fölé nőttünk, mind a négy ráúszást megnyertük, jobban lőttünk, valamint a jó kapusteljesítményt is nálunk lehetett látni, Vogel Soma 50% felett teljesített ismét, hiába volt Nagy Viktornak is egy-két bravúrja, összesen négy védést tudott bemutatni – Vogel tizenegyszer hárított. A dudaszó után ismét jöhetett a “fürdés”, a közös ünneplés a lelkes szurkolótáborral, valamint a Szuperkupa magasba emelése az erre az alkalomra készült 5/5-ös pólókban, az öt trófeára – Euro Kupa, magyar bajnokság, európai Szuperkupa, Magyar Kupa, magyar Szuperkupa – emlékező drapériával. Szép volt, fiúk! Jöhet a kiérdemelt pihenő.

Varga Zsolt

Nagyon hosszú év volt, amelyben nyolc-kilenc meccsel többet játszottunk, mint a többi csapat. A fiúk szívüket-lelküket beletették a mérkőzésbe, de rajtuk kívül a stáb és a klub minden tagjának a munkája benne van az egész éves teljesítményben. Fontos lélektani pillanat volt, hogy amikor a Szolnok átvette a vezetést, nem engedtük ellépni, hanem fordítani tudtunk.

NSO