Ötöt lőttünk a hokiderbin, amivel itthon tartottuk a Vígh Balázs Vándorkupát is.

Férfi jégkorong, Erste Liga, 30. forduló
Ferencváros 5-2 UTE
Harmadok: 1-1, 3-1, 1-0
Gólok: Perrier (Roczanov, Switzer), M. Fitzgerald (Switzer), Farkas (Tóth Ri., Roczanov), Karmeniemi (Switzer, Nagy), M. Fitzgerald (+1, Hegyi)

Arany (Pleszkán)
Rantanen, Kärmeniemi – Tóth G., Nagy G., Walls
Jászai, Perrier – Tóth A., M. Fitzgerald, Switzer
Hegyi, Sarcia – Tóth Ri., Roczanov, Farkas
Lengyel, Boros – Tóth Re., Pozsár, Hardi

Az alapszakasz utolsó derbijén „Kükire”, azaz Vígh Balázsra emlékeztünk, a kezdőbedobást a tragikus körülmények között elhunyt korábbi játékosunk szülei végezték el. Népes közönség előtt, a hazai rész szinte teljesen megtelt, a vendégszektor volt csak foghíjas. A remek hangulat ellenére nem igazán indult be a játék, egyik oldalon sem, voltak próbálkozások, mi irányítottunk, de nem volt az igazi a mérkőzés képe. Főleg, hogy a vezetést is megszerezték végül a vendégek, miután az első adódó fórt egyből kihasználták. Ám így sem mehettek előnnyel a szünetre, ugyanis Perrier egy hatalmas távoli bombával egyenlített fél perccel a dudaszó előtt.

A második harmad az elsőhöz hasonlóan folytatódott, annyi különbség volt, hogy sokkal gyorsabban szereztek gólt az újpestiek, valószínűleg előre elfogyasztották a mákos bejglit és a lencsét is, más magyarázat nem nagyon lehetett arra, hogyan jutott be a pakk Arany hálójába. Ezután még átvészeltünk egy kétperces büntetést, majd végre beindultunk – igaz, mi sem panaszkodhattunk a szerencsénkre ekkor: előbb Fitzgerald, majd Farkas pofozott be egy-egy közeli helyzetet két perc alatt, amire időkéréssel reagáltak a lilák. Nem sokat segített rajtuk, hiszen kezdtük elkapni a ritmust, amit nem tudtak felvenni, egy jól kijátszott emberelőnyös játék után – mikor már kiegészült az UTE – csak a szinte üresen tátongó kapuba kellett lőnünk, amit Karmeniemi meg is tett.

A záró játékrészben pedig jöhetett az örömjáték, végig domináltuk a húsz percet, sok helyzetet alakítottunk ki, meg nem adott gólt is lőttünk, végül pedig egy fór alatt Fitzgerald szerezte meg ötödik találatunkat, miután lendületesen korcsolyázott be a támadóharmadba, majd éles szögből tüzelt, a játékszer utat talált Duschek mamutja alatt. Többször is felzúgott a „Játszik a Fradi!”, teljesen megérdemelten. A vége után jöhetett az ünneplés, majd a vándorkupa magasba emelése, amit Nagy Gergő Vígh Györgytől vehetett át.

Fodor Szabolcs

Nem láttam túlságosan jónak részünkről az első harmadot, annak ellenére sem, hogy megnyertük a kapuralövési statisztikát. Nem játszottuk azt, amit tudunk, nagyon örülhettünk annak, hogy sikerült a végén egyenlítenünk. Onnantól kezdve nagyon jól játszottunk, nem sok területet adtunk az Újpestnek a mérkőzés végéig, keményen megdolgoztunk a győzelemért és meg is érdemeltük.