Clubunk új igazolása tizenegy év után hagyja el nevelőegyesületét.
Tizenegy év után elhagyni a nevelőegyesületedet… Nem lehet könnyű.
Valóban, nehéz elköszönni, hiszen nagyon sok időt töltöttem a DKKA-nál, itt nőttem fel, a családom is itt él, de a helyén tudom kezelni, és talán jobban is élem meg a szituációt, mint azt vártam. Az első, Dunaújváros elleni mérkőzés azért biztosan furcsa lesz még, de remélem, nem passzolok majd a piros mezes játékosokhoz…Akad azért bőven ismerős a Fradiban is, elég, ha a junior világbajnokainkra gondolunk.
Beszéltem is velük, amikor lehetőség nyílt a klubváltásra, kikértem a véleményüket, és szerencsére támogattak, azt mondták, jó döntést hozok, ha ide igazolok. Sőt, azt is megígérték, hogy segítenek mindenben, illetve néhányszor a felnőtt válogatott keretével is edzhettem együtt, szóval sokakat ismerek már.Mire gondoltál, amikor megkeresett a Ferencváros?
Nagyon büszke voltam és vagyok rá, hogy Elek Gábor hívott, illetve, hogy úgy éreztem, valóban szüksége van rám. Igyekszem majd a munkámmal és a hozzáállásommal meghálálni ezt a bizalmat. Tizenegy éve kézilabdázom, de ilyen helyzetben még sosem voltam, ráadásul most egyből elég nagy lépcsőfokot kell megtennem. Most már kezdem felfogni, hogy a Ferencváros játékosa leszek, de épp itt az ideje, hiszen nem sokára munkába kell állni. Minden teljesen más lesz, nagy városba költözök és válogatott játékosok közé kerülök egy nagyon komoly klubhoz.Mi lesz a legnehezebb?
Biztosan kell hozzá egy kis idő, hogy megszokjam a ritmust, de van pár hetem beleerősödni, mielőtt folytatódna a bajnokság. Bízom benne, hogy hamar befogad a csapat és sikerül helytállnom, aztán majd jöhet a Bajnokok Ligája. Nagy álmom válhat valóra, ha pályára lépek a BL-ben, s bár kicsit talán korán jön még, remélem, hogy sikerül segítenem a csapatnak.
