A Szuperkupa rangjához méltó mérkőzésen győztük le szétlövésben a Bajnokok Ligája-címvédő Olyimpiakosz Pireuszt.

Férfi vízilabda, LEN Európai Szuperkupa
Olympiakosz Pireusz 7-7 (bü. 2-4) Ferencváros
Negyedek: 1-1, 3-1, 1-4, 2-1
Gólok: Varga 4, Kállay 2, Younger 2, Mitrovic 2, Vámos 1

Bővebb beszámolók: Fradi.hu, MVLSZ, NSO, VLV

Hiába a hazai pálya, a telt házas közönség és fantasztikus hangulat, az első “félidőben” szinte folyamatosan kibabráltak velünk a Komjádi-uszoda hullámai, folyamatosan úgy mozgatták a kaput, hogy szétforgácsoljuk a léceit, és onnan persze nem úgy pattantak a labdák, ahogy kellett volna. Így hiába nem esett sok gól az első két negyedben, rosszul álltunk, hiszen az “Oly” vezetett kettővel. A nagyszünet után viszont sikerült robbantanunk, előbb a szépítő találatunk után Vogel Soma ötméterest hárított, majd csapatkapitányunk, Varga Dénes mutatta meg, hogy miért ő a világ talán legjobb vízilabdása: kézbe vette a befejezéseket, de még hogy! Zsinórban három gólt lőtt, mindegyik élményszámba ment, így a záró játékrészre már előnnyel fordulhattunk. Ahol úgy nézett ki, hogy döntésre is tudjuk vinni a dolgot, Mitrovic második góljával már kettő volt közte. Ám nem véletlen, hogy a pireuszi fiúk Bajnokok Ligáját nyertek, és ezt meg is mutatták, egy perccel a vége előtt egyenlítettek. Ezután mindkét oldalnak volt még egy-egy támadása, a játékvezetők már nem szóltak bele, újabb találat nem esett, jöhettek az ötméteresek, csakúgy mint egy éve a Szolnoki Dózsa ellen – akkori ellenfelünk már leköszönt edzője, Cseh Sándor elmondta, nem hitte volna akkor, hogy ezen az estén a Fradinak fog szurkolni.

Álomszerűen indult a párbaj, Obradovic a felsőlécet bombázta szét. A következő öt büntetőben nem volt hiba, tőlünk Varga, Vámos és Younger lőtte be a maga ötösét, Aaronét viszont ki kell emelni: bombaerős lökete először a bal kapufán csattant, onnan pedig Pavic hátára, végül a kapuban kötött ki a labda, amit Fortuna korábban elvett, itt visszaadta. És jött a nagy finálé, Fountoulis próbálkozását Vogel Soma ujjheggyel tolta kapufára. Ez azt jelentette, hogy Kállay Márk már a kupagyőzelemért dobhatott, amit – ha már ilyen lehetősége adódott – ki is használt, jöhetett az ünneplés, amely fürdővel kezdődött, majd az érem- és kupaátadással végződött. Szép volt, fiúk!

1980 után nyerte meg újra vízilabda csapatunk a Szuperkupát, harmadik alkalommal hódítottuk el (először 1978-ban emelhettük magasba) a trófeát! Ezzel az örökranglistán felléptünk a dobogó második helyére, amelyen a CSZKA Moszkvával és a Mladost Zágrábbal állunk együtt a hatszoros győztes Pro Recco mögött. Érdekesség, hogy mindháromszor a “gyengébb” kupából érkeztünk (az összes Szuperkupa meccsünkre igaz ez!), kétszer KEK-, egyszer pedig Euro Kupa győztesként múltuk felül a Bajnokok Ligája legjobbját – az örökmérleg egyébként 27-9 a BL-győztesek javára. Legutóbb 19 éve az olasz Pescara tudta legyőzni a BL-címvédő horvát Jadran Splitet, egy hosszú BL-uralmat sikerült megtörnünk a vízilabdázás egyik magyarországi szentélyében.

Kállay Márk

Nagyon-nagyon boldog vagyok, hiszen mégis csak egy klubról, egy csapatról és egy kiváló közösségről van szó, ez a siker pedig egy fantasztikus csapatmunka eredménye. Örülök neki, hogy én is hozzá tudtam tenni ehhez a győzelemhez, az pedig külön öröm számomra, hogy az ötméteres-párbaj így végződött, ez egy életre szóló élmény marad! Azt éreztem, hogy mindannyian pozitívan és magabiztosan álltunk oda a lövéshez, mindemellett pedig nyugodtak tudtunk maradni, ami talán a legfontosabb volt az idegek csatájában. Annak azonban nem örültem, hogy elolvadt a kétgólos előnyünk, de így még szebb a győzelem.

Német Toni

Tavaly is ötméteresekkel dőlt el a Szuperkupa sorsa, ám akkor nem a mi javunkra. Idén sem úsztuk meg a büntetőpárbajt, de most nekünk volt szerencsénk és a mi nyakunkba akasztottak aranyérmet, nagyon akartuk ezt a sikert! Két hete annyira vártam már a mérkőzést, alig tudtam aludni és nap mint nap úgy keltem, hogy le szeretném már játszani a meccset – végre ez a nap is eljött, győztünk, miénk a legfényesebb medália és a trófea.

Varga Dénes

A Ferencváros erőssége a rendkívüli fizikális állapot. Ezért tudtunk lehengerlően játszani a második félidőben. Én körülbelül másfél percet ültem a padon, ez azért lehet, mert úgy lett összerakva ez a csapat, hogy november végén elmondhatom magamról, hogy három bajnoki meccset játszottam és nem vagyok kizsigerelve teljesen.

Vámos Márton

Tavaly ugyanez volt, ötméteresekig eljutottunk, de ott sajnos a Szolnok legyőzött minket. Idén ez, úgy gondolom a tavalyi miatt is a mi javunkra billent. Nagyon örülök neki. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert 4-2 után fel tudtunk állni és egy nagyon-nagyon masszív védekezést tudtunk produkálni.

Vogel Soma

Pörgős és fárasztó párharc volt, fizikálisan is, ám leginkább fejben fáradtunk el, hiszen előbb ők léptek meg kettővel, aztán felzárkóztunk és mi léptünk el tőlük, majd ők egalizáltak, na és persze az ötösök. Rögtön a tavalyi finálé jutott az eszembe, de természetesen készültünk erre is, hogy ötméteresekre marad a döntés. Rengeteget videóztunk, elemeztünk és gyakoroltunk Bandival, hogy ki hova fog lőni. Örülök, hogy most sikerült úgy kezdenünk a szezont, hogy megnyertük az ötös párbajt!

Varga Zsolt

Az első két negyedben is viszonylag nagy ritmust adtunk a meccsnek, ám akkor nem működött jól a helyzetkihasználásunk, nem találtuk a rést a pajzson. Ami persze nem meglepő, ha azt vesszük, hogy Pavic személyében kiváló játékos védte az Olympiakosz kapuját, úgy takarta a szöget, úgy állt a lábán, hogy nem nyílt meg a rés, ezáltal talán túl is helyeztük a lövéseket, és jöttek a kapufák. A harmadik negyedtől sikerült még inkább emelni a ritmuson, ezáltal a vezetést is átvettük, az emberelőnyök is magabiztosabbak lettek, ennek volt eredmény, hogy úgy tűnt, kézben van a meccs. De a végén nekik sikerült feljönniük, annak ellenére, hogy fáradtabbnak éreztem őket – ez is bizonyítja az erejüket. Ismerős volt a helyzet valóban, ráadásul a Szolnok ellen a Magyar Kupában is ötméteresekkel veszítettünk. Azóta sokat foglalkoztunk ezzel a helyzettel is, talán nem is volt olyan edzésünk, amikor ne lett volna a tréning eleme az ötméteresek gyakorlása. A befektetett munka meghozta a gyümölcsét. Le volt tisztázva minden, erre is készültünk, tudtuk, mikor és ki fog lőni. Ez nem csak a lövőknek, a kapusunknak is magabiztosságot adott.