Oldalunkat az a megtiszteltetés érte, hogy 2018 egyik legjobban várt magyar filmjében, a Reisz Gábor által rendezett Rossz versekben lesz látható. A főhős, Tamás Fradi-drukker édesapja az egyik jelenetben az Üllői129-et nézegeti és olvasgatja a hozzászólásokat. Aki elég ügyes, az talán azt is meg tudja majd mondani, ha látta, hogy melyik cikk került bele az alkotásba.

Reisz Gábor első nagyjátékfilmje a 2014-es VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, amely egy diplomafilm volt minimális költségvetéssel, mégis a harmadik legnézettebb magyar nagyjátékfilm lett abban az évben, 65.000 mozinézővel. Külföldön több, mint 30 fesztiválon vett részt és 12 nemzetközi díjat nyert. Reisz Gábort az első filmje után felvették a cannes-i filmfesztivál “Residence” ösztöndíjára, a Rossz versek forgatókönyve ott született.

A Rossz versek 2018. december 27-én kerül a hazai mozikba, világpremierje a tallinni „Fekete éjszakák” filmfesztiválon volt az elmúlt hetekben, ahol meghívottként szerepelt a versenyprogramban. Az esemény 2014 óta a nemzetközi produceri szövetség (FIAPF) által „A-kategóriával” minősített 15 filmfesztivál egyike a nagy presztízsű berlini, cannes-i, locarnói és velencei szemlékkel együtt.

A Rossz verseket 55 forgatási napon, 120 helyszínen forgatták a Proton Cinema gyártásában, a Les Films du Balibari és az RTL Magyarország koprodukciójában a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával.

Reisz Gábor

Rossz versek című készülődő filmünk egyik fő cselekményfonala egy harminc körüli férfi és édesapja viszonyáról szól, rengeteg visszaemlékezéssel a gyerek- és kamaszkorba. E film telis-tele van, személyes emlékkel. Rengeteget töprengtem az emlékek fogalmán és e film kicsit arról is szól, hogyan próbáljuk az emlékeket úgy formázni, hogy a jelenünknek a lehető legkényelmesebb legyen. Az én esetemben egy dologban viszont nem lehet torzítani. Konkrétan ott van az elmúlt 36 évem emlékeibe belevésve: ez Apám és a Ferencváros.

Apám, aki szombathelyiként mégis Fradista amióta az eszét tudja. Nemrég elhunyt Esterházy Péter idézetével élve: “Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi drukker. A rendes magyar ember az Fradi drukker. Vagy még egyszerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő.” Az én apám számára ez pont ilyen alapvetése a világnak. Így hol a tévéből, hol lelátóról jómagam is végigszurkoltam bajnokságokat. Emlékszem, ahogy elindultunk az első meccsre, beszálltam a kocsiba, majd apám odafordult hozzám, egy nyolcéveshez, és azt mondta: “Anyádnak nem mondtam, mert akkor el se enged, de a Dózsa ellen játszunk.” A mai napig járunk ki, persze mostanában sokkal ritkábban, papám idősebb lett, de ha van a hétvégi vasárnapi ebédekben egy visszatérő téma, az a Fradi. Mit játszott, mikor játszik, ki sérült le stb.

Pont ezen fent említett okok miatt a filmben több helyen is Ferencvárossal kapcsolatos témák jönnek elő, illetve többször is látható, ahogy Apa meccset néz.