És ez e rendszer jól is működött – mondta clubunk korábbi játékosa.

Ősfradisták állítják: Bálint László középhátvédként akkor futballozott kiegyensúlyozottan, ha védőtársa, Rab Tibor nem helyezkedett tőle tíz méternél távolabb.

Ez igaz – ismeri el a 63 éves Rab, aki a hetvenes évek ki­emelkedő zöld-fehér együttesével például KEK-ezüstérmet is szerzett. – Bálint Báró egy az egyben nem szívesen vállalt harcot, azt szerette, ha elősöprögetek előtte. A rendszer működött is, az 1975–1976-os bajnokságot például úgy nyertük meg, hogy kilenc 1-0-s győzelmet jegyeztünk, azaz hézagmentesen zárt a védelmünk.

A Kisapostagon élő Rab jelenleg a IX. kerületi önkormányzat közterület-felügyeleténél dolgozik. Habár szakedzői diplomáját fiatalok képzésére is hasznosíthatná éppen, úgy véli, korábban megtette, de a futballból már elég. Az öregfiúk-bajnokságban azért szerepel. Persze vigyáz magára, korábban a bokája volt érzékeny, mostanság már a térde és a dereka is.

Két labdarúgó-világbajnokságon járt, bár az 1978-as argentínai emlegetésekor máig meglehetősen idegessé válik.

A rendezők válogatottja el­leni nyitómeccsünket elcsalták, Mario Kempesék addig provokálták Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort, amíg elszakadt a cérna. Törlesztettek, ezért kiállították mindkettejüket, 2-1-re elúszott a találkozó.

Rab az 1982-es spanyolországi vb-n olykor farkasszemet nézhetett Diego Maradonával, bár nem az ő feladatául szabták a semlegesítését. Ami amúgy képtelenség volt, mert Maradona valósággal fickándozott. Tibor akkoriban csúcsformában futballozott, a Fradinak 1983-ban 30 ezer dollárt hozott volna, ha eladják a görög OFI Krétának.

Csakhogy az élet és halál urának számító futballvezető Csáki Sándor úgy vélte, várjunk jobb ajánlatra. Arra aztán várhattunk… Pedig szívesen kipróbáltam volna magam külföldön. Csáki másokkal szintén rosszul bánt, Törőcsik karrierjét is derékba törte, az újpesti legendának elment a kedve a focitól, miután őt sem engedték ki Nyugatra – teszi hozzá.

A volt bekk a vasárnapi megszokott parkettás FTC-rangadókon nem húz cipőt, viszont Kis­apostagról azért felruccan a régi haverokkal beszélgetni.

Különösen Ebedli Zolival nosztalgiázunk, igaz, arra figyelünk, hogy beszélgetés közben hogyan helyezkedjünk, mert Zoli a jobb, én a bal fülemre hallok nagyot.

Bors