Clubunk korábbi remek atlétája 70. születésnapját ünnepelte a napokban.

– Mindig is tudta, hogy atléta lesz?
– Balatonboglárra jártam szakközépiskolába és ott a megyei bajnokságban szereplő kézilabdacsapatban játszottam. Az atlétikával a gödöllői Agrártudományi Egyetemen ismerkedtem meg. Az akkori tanszékvezető atléta volt és ő fedezett fel, miután megnyertem egy gólyáknak kiírt versenyt. Ezek után egyértelmű volt, hogy a két sprintszámra fókuszálok majd. A kettő közül a 100 métert szeretem jobban, mert akkor a futásnak már van egy jó ritmusa. Általában 30-40 méternél éri el a versenyző a futógyorsaságát és ezt körülbelül 80 méterig tartja, majd csökkenti.

– Hogyan került képbe a Ferencváros?
– A szakközépiskola befejezése után direkt olyan egyetemre szerettem volna menni, amelynek van kapcsolata a mezőgazdasággal. Elsősorban azért, mert amíg nem voltak edzőtáborok, addig a Vörös Október TSZ-ben dolgoztam. Több megkeresésem is volt például a Honvédtól, az MTK-tól, a Vasastól, de mégis a Fradit választottam. Az FTC-nél 1973-tól 1979-ig versenyeztem, utána pedig dolgoztam még a klubnál a szakosztály elnökeként és elnökhelyetteseként. Tehát az élsport befejezése után sem szakadt meg a kapcsolatom a Fradival, társadalmi munkában még sokat segítettem a klubot.

– Hogyan emlékszik vissza a fradista évekre, amikor még versenyzőként szállította a sikereket?
– Igazán remek időszak volt az a hat év. Nemcsak azért, mert fiatal voltam, hanem jó sporttársakkal edzhettem, mindig is kiváló hangulat volt a Fradinál. Sok kellemes emlék maradt meg.

– Egyértelmű, hogy pályafutása legnagyobb sikere az 1976-ban 60 méteren futott világcsúcs. Számított ilyen jó eredményre?
– Abban a szezonban 6.5 másodpercnél rosszabb időt nem futottam 60 méteren, tehát jó formában vártam az országos bajnokságot. A versenyek előtt szinte mindig aludtam. Amikor ezen a versenyen megfutottam a 6.44-et, akkor a budapesti Olimpiai Csarnokban volt még egy pihenőszoba, ahol ledőltem egy fél órára aludni, majd rajthoz álltam és világcsúcsot futottam.

Teljes beszélgetés: Fradi.hu