Lukáccsal beszélgettek a gyerekkoráról, pályafutásáról és családjáról.

Tényleg megjósolta, hogy ikreik születnek?
Nem vicc… A feleségem, Ági nem szeretett volna ikreket, mondván, a két babával járó terhesség mindig veszélyeztetett. Amikor poénkodtam neki, mindig leszúrt, ne mondogassam, mert még megvalósul. Amikor kiderült, hogy ikreink lesznek, hiába szerettünk volna egy fiút, egy lányt, nyomban rávágtam, tuti két kislány lesz. De itt még nincs vége…

Hallgatom.
Közeledett a december, nem lehetett tudni, mikor születnek, mire egyik este, csak úgy a semmiből mondtam Áginak, szerintem jövő hét pénteken meglesznek a csajok. Naná, hogy azon a pénteken megszülettek! Fogalmam sincs, hogyan, de elég jól ráéreztem erre. Császárszülés volt, amíg tudták, bent tartották őket, ám amikor egy-két hétig nem gyarapodott a súlyuk, a doki szerdán elénk állt, és közölte, holnapután megejtjük a műtétet.

Apás szülés volt?
Igen, bent voltam. Fogtam Ági kezét, persze az asszisztensek szóltak, ha lehet, ne nagyon kukucskáljak. Igaz, sok időm nem is lett volna, jó, ha tíz percet bent töltöttem. Aztán megmutatták a lányokat, és el is vitték őket méregetni, tisztogatni. Hihetetlen érzés volt, előtte el sem tudtam ezt képzelni. Ella az idősebb egy perccel. Léna a fiatalabb, igaz, cserében ő súlyosabb.

Különböző karakterek?
Teljesen különbözők. Valahogy rendre másként reagálnak dolgokra. De így szép az élet, Nem unatkozunk, az biztos.

Meccsnézés mobilon

Odahaza a legritkább esetben kapcsoljuk be a televíziót. Tudatosan tesszük, szeretnénk a piciket megkímélni a túl sok ingertől. A feleségem részletesen utánaolvasott mindennek, a védőnőnk is modernebb gondolkodású, ezért próbáljuk a gyerekeket a televízióval nem terhelni. Ilyen pici babáknak túl sok az inger, észrevettük, nem tudják feldolgozni – ha bekapcsoltuk a tévét, éjszaka legalább hússzor felébredtek. Ha én játszom, Ági néha egy-egy percre belenéz, de ha otthon vagyok, időnként a mobilon nézem a mérkőzéseket, hogy ne zavarjam a lányokat.

Igaz, hogy eleinte csak egy babát mutattak a vizsgálatok?
Amikor kiderült, hogy Ági várandós, még Romániában voltunk, akkoriban ott futballoztam. Elmentünk az orvoshoz, aki gratulált, mondván, sikerült teherbe esnie, minden a legnagyobb rendben van. Ági úgy jött haza, hogy egy baba van odabent. Aztán már idehaza, amikor elment egy újabb vizsgálatra, a magyar doki kerekre nyitott szemmel kérdezte tőle: mit mondtak, hány baba van?! Merthogy kettő! Mondanom sem kell, mennyire meglepődött.

Hogyan képzeljük el a Bőle család hétköznapjait? A büszke apuka is cumisüveget sterilizál, pelenkát cserél?
Amiben tudok, segítek, mégiscsak két kicsi van. Meglehetősen mozgalmas napokat élünk, és akkor finoman fogalmaztam. Nagyon cukik, nagyon aranyosak és szerencsére most jutottunk el arra a szintre, hogy alig van hiszti, sírás. Játék és alvás a program. Napközben nincs gond az alvással az éjszakák annál nehezebbek. Most éppen a fogzási időszak közepén járunk. De aggodalomra nincs ok, ha kell, van segítség, a közelmúltban Ági utazott haza a picikkel Kaposvárra a szüleihez, máskor anyósom jön hozzánk, és az én szüleim is bármikor bevethetők.

Hol ismerkedtek meg a feleségével? Szerelem volt első látásra, vagy amolyan modern kori internetes kapcsolatként indult?
Kaposváron egy gimnáziumba jártunk. Mind a ketten a Munkácsyban tanultunk, a megismerkedésünkről pedig csak annyit, hogy Ágit a legjobb barátom révén ismertem meg. Eleinte a barátom találkozgatott vele, a randik után mesélt nekem Ágiról, majd nem sokkal később elmentünk egy közös programra, buliba, és kialakult közöttünk a kölcsönös vonzalom. Onnantól kezdve már én találkozgattam Ágival, nem a barátom. Ennek már tizenegy éve.

Milyen volt a gyerekkora Marcaliban? Vidéki fiúként minden rosszban benne volt?
Hazudnék, ha azt mondanám, a fiúgyerekek mintaképe voltam… Édesanyám mindennap rettegett, hogyan jövök haza: egyben leszek, vagy valami plezúrral. Naná, hogy rendre volt valami bajom. Hol a fél arcom volt lehorzsolva, hol az egyik fogam tört le, máskor a karomról jött le a bőr. De imádtam a gyerekkoromat, délutánonként a haverokkal fociztunk, télen szánkózni mentünk, méretes dombok voltak a közelben.

Fapálcika a búcsúban

Gyerekkoromban imádtam a búcsúkat, ha a haverokkal kimentünk, mindig lőttem. Az más kérdés, hogy a légpuska rendre félrehordott, direkt elállították, nehogy túl sok mindent nyerjünk. Nyaranta az unokatestvéremmel is sokat lövöldöztünk légpuskával, de állatra sosem fogtuk, az tőlem nagyon távol áll. A fapálcika nekem bőven megtette.

Mindig is futballozott, vagy más sportokat is kipróbált?
Apu testnevelő tanár, úgyhogy gyakorlatilag mindent kipróbáltam. Kosárlabdaedző is volt, azt is szerettem, atletizáltam, birkóztam, minden szóba jöhető sportba belevágtam. A végére a kosárlabda és a futball maradt. Utóbbi mellett döntöttem, pedig a kosár sem ment rosszul, irányító voltam, jól láttam a pályán, de messziről nem tudtam jól dobni. Az általános iskolát Marcaliban fejeztem be, ott is kezdtem el futballozni a helyi focisuliban. Dönteni kellett, hova, hogyan tovább. Fél évig az MTK-ban játszottam, odahaza edzettem, hétvégente apuval jöttem fel a mérkőzésekre. Nem volt túl szerencsés, szombaton találkoztam a csapattársaimmal, a meccs után azzal a lendülettel el is búcsúztam tőlük. Végül Kaposvárra kerültem, a gimit már ott kezdtem.

Prukner László is ott tanított?
Ő a Táncsicsban volt tanár. De Laci bát remekül ismerem, nagyszerű ember. Nála kerültem fel a Rákóczi első csapatához, s lettem NBI-es játékos.

Édesapja a mai napig tanít?
Igen, ugyanabban az iskolában. De édesanyám is tanár, sőt nővérem is tanít, és akkor a sornak még itt nincs vége. A feleségem is tanár. Erre mondják alaposan ki vagyok oktatva odahaza.

A Rákócziból némi meglepetésre Romániába igazolt. Miként került oda?
A menedzserem szólt, az Iasi együttese érdeklődik irántam. Sokan féltettek, minek megyek oda. Bevallom, kicsit én is tartottam a romániai kalandtól, de kíváncsi voltam, ráadásul szeretem a kihívásokat. Ki sem mentem megnézni, hova megyek, milyen klubhoz szerződöm, belevágtam… Nem bántam meg. Az elején voltak nehézségek, sérülés, edzőváltás, de az utolsó évem jól sikerült, ezért is lehetek most a Ferencvárosban.

Élhető városba kerültek?
A negyedik legnagyobb román város, háromszázezer lakossal, semmi gond nem volt vele. Noha keleten van, egészen a moldovai határnál, rendkívül szép város. Ágival eleinte távkapcsolatban éltünk, az utolsó évre jött ki hozzám. A csapatnak is jól ment, jól éreztük magunkat.

A Ferencváros azért ehhez képest nagy lépés volt, nemde?
Igen. Ami a Fradihoz kerülve elsőre furcsa volt, az a nagy médiafelhajtás. Minden edzésen fotós áll a pálya szélén, sokan kérnek interjút, de megszoktam. Nincs ezzel gond, sőt… Addig jó, amíg kíváncsiak ránk. És a klubnál is odafigyelnek, hogy mindenki kivegye a részét a médiaszereplésből, nem az van, hogy mindig ugyanazokat a futballistákat küldik interjút adni, közösségi programokon részt venni.

A válogatottság is tervben

Jól érzem magam a Ferencvárosban, most nem azon gondolkodom, mi lesz velem 2-3 év múlva. Idén szeretnék bajnok és kupagyőztes lenni a Fradival, de a külföld sincs kizárva, lehet egyszer még belevágok a családdal. Ha olyan helyről jönne megkeresés, ahol a város is élhető, felkerekednék. A válogatottban is szeretnék előbb-utóbb bemutatkozni.

Az ikerlányokkal Dunaharasztiba költöztek. A belváros szóba sem jöhetett?
Mindenképpen vidékies hangulatot szerettünk volna. Amikor kinéztük magunknak a házat, tudtuk, hogy hamarosan jönnek a lányok. Olyan környezetet szerettünk volna kialakítani, ahol a gyerekek jól érezhetik magukat, és viszonylag közel van a Népligethez. Végigjártam a Budapest környéki településeket, több helyet is megnéztem. Dunaharasztiban vagy mindenki kutyát sétáltatott vagy babakocsit tologatott. Amikor Ágival ezt megláttuk, nyomban döntöttünk, itt szeretnénk letelepedni. Imádjuk a környéket. Új részre költöztünk, amióta ott lakunk, két utca is kiépült, pedig előtte ott még szántóföld volt. Huszonöt perc alatt az edzőcentrumban vagyok.

Valódi családtak

Ágival mindketten szeretjük a kutyákat. Két évvel ezelőtt elérkezett az idő, hogy legyen egy sajátunk. Dalmata kutyust választottunk, Zarának neveztük el. Családbarát állat, imádja a gyerekeket. Korábban is rendszeresen hordtuk a parkba, órák hosszat sétáltattuk. Most, hogy Dunaharasztiba költöztünk, már kert is van, amelyben szaladgálhat. A kutya nálunk igazi családtag.

Ha most azt mondja, hogy a két kislány mellett eljár horgászni, vagy van ideje videojátékozni a haverokkal, azért az nem kis meglepetés lenne.
A gyerekeken, a családon kívül nincs időm másra. Régen a szabadidőmben sokat néztem filmeket, Ágival étterembe jártunk, ma már ez nem jellemző. A gyerekek mellett az ilyen programokat nehéz megoldani.

A gyerekprojektnél egyelőre behúzták a kéziféket, vagy szeretnének még babát?
Szóba került, milyen jó lenne egyszer egy kisfiú. Ági szeretné, ha nem lenne nagy korkülönbség az ikrek és a leendő pici között, egyelőre abban maradtunk, később visszatérünk rá. Most élvezzük az életet Ellával és Lénával.

SportKrém – NS