Dénes elmondta, hogy szakmai szemmel nézve jó helyen állt, mert a hosszú indításra is számítani kell ilyen helyzetben.

Dibusz Dénes

Az öltözőben senki sem varrta a nyakamba a vereséget, sőt a csapattársaimtól csak biztató szavakat kaptam. Aki futballozott, tudja, hogy az adott poszt mit követel meg a játékostól. Nem passzoltam rossz helyre a labdát, nem ütöttem oda az ellenfél csatára elé és nem ejtettem be a kapuba. El kell ismerni, hogy Hegedűs János szenzációs megoldást választott, csak azt sajnálom, hogy éppen ellenünk. A hátvédek harminc-harmincöt méterre helyezkedtek a kaputól, és Leandro mellett beindult egy hazai játékos. Szakmai szemmel nézve jó helyen álltam, ilyenkor számítani kell a hosszú indításra. Azt sem mondhatjuk, hogy lassan reagáltam, mindössze két-három tizedmásodpercet vártam, mielőtt elindultam visszafelé, ami ilyenkor természetes. Sajnos két-három másodperc alatt nagyon nehéz tizenegy métert megtenni, ráadásul Hegedűs János nem futott neki a labdának, helyből rúgott ekkorát, a mozgásából sem látszott, hogy kapura lő majd. A labda pedig úgy jött, mintha zsinóron húzták volna. Talán védhettem volna, ha három-négy méterrel hátrébb helyezkedem, de a többi játékos pozícióját elnézve nem lett volna indokolt. Tanulni kell az esetből és gratulálni a felcsúti védőnek. Persze minden kapus önmagában keresi a hibát, ha az ellenfél térfeléről kap gólt, és még rosszabb érzés, ha a találat történetesen eldönti a meccset.

NSO