A Bajnokok Ligája forduló sztárjának választott Anikót kérdezték a Vipers elleni találkozó végjátékáról.

Kovacsics Anikó

A meccs nagy részét megnéztem, a végét pedig rengetegszer – muszáj volt, hogy minden pillanatát megfigyelhessem… Az egyik kedvenc figurájukat vették elő a norvégok, a meccs elején is ezt hozták, akkor is elvittem egy labdát belőle. A videón utólag láttam, hogy Nada jól lezárta a másik oldalt, arra tisztán emlékeztem amúgy is, hogy kiabálok Noninak, hogy vegye át a beállót, és amint ő visszalépett, én indulhattam is. Mindenkinek megvolt az embere, a norvég lány nem számított rám, ehhez talán az is kellett, hogy Henny Ella Reistad a Vipers egyik legrutintalanabb játékosa, nyáron még Noniék ellen döntőzött a junior világbajnokságon. A második félidőben nagyon szenvedtem, belefásultam a játékba, a lábaimon éreztem, hogy már nem úgy mozdulnak, de az utolsó öt percre jött valami kis frissesség, átlendültem picit. A védekezésben éreztem, hogy odaérek a besegítésekhez – azt hiszem, a végén ez már minden maradék erőm volt. Emlékszem, nem sikerült gólt lőnünk, jöttünk vissza védekezni, láttam, hogy Noni lógatja a fejét, rákiáltottam, hogy gyerünk még, ez a védekezés nagyon kell, ne kapjunk gólt, ő pedig egyből rá is fókuszált a dolgára. Nem is tudom, mi mindennek kellett még összeállnia… Megfogtam a labdát, reflexből felnéztem az órára, amely 59:54-nél állt, ez után pedig nem volt kétségem, hogy végig érek, mert három másodperc is elég szokott lenni, edzéseken sok ilyen gyakorlatot csinálunk. Utána már csak az járt a fejemben, hogy be kell lőnöm, nem gondolkodtam, hogy hova célozzak, de a meccsen több lövésem is ült Lundénél fej mellé, és ez is oda ment nagyjából. A gólöröm? Belülről jött… Minden kiszakadt belőlem, előbb Csibének ugrottam, majd a többieknek… Egyértelmű, bennünk maradt, hogy plusz hétről nagy hiba volt leadni az előnyt, tanulság, hogy egyetlen percre sem nyugtathatjuk meg magunkat meccs közben. Az is tapasztalat, hogy kiváló csapat a Kristiansand, nem véletlenül tudott fordítani, nekünk az utolsó negyedóra volt teljesen káoszos, addig még négy gólt őriztünk a fórból. Szerintem Blani mentett meg minket, ha az utolsó negyedórában nem fog ennyi ziccert és tiszta átlövést, akkor sanszunk se lett volna.

Fradi.hu