A Ferencváros elnökével beszélgettünk, igyekeztünk minden olyan témát érinteni, ami a fradistákat érdekli: az edzőváltás okai, az utánpótlás, az igazolások mellett a Fradiváros, a sokat emlegetett új szponzor, a szakosztályok helyzete és a szurkolói megállapodás utólagos értékelése is szóba került.

Nehéz szívvel váltottunk, szisztematikus edzőt hoztunk – a nemzetközi eredményekért

Nagyon nehéz szívvel váltottam le Thomast, mert jó barát, mert kedves, normális, jó ember. Korrektül zártuk le az elmúlt öt évet, ebben sokkal több volt a jó, mint a rossz, nem szabad zárójelbe tenni ezt az időszakot. 1990 óta ő volt a harmadik legeredményesebb edzőnk Novák Dezső és Nyíl után, talán éppen az Üllői129-en csináltatok erről kimutatást, és nálatok olvastam azt is, hogy a Fradit több mint száz meccsen irányító edzők közül is a harmadik. Ha egy mondatba kell sűrítenem, hogy mégis miért váltottuk le őt, akkor az az, hogy a Fradinak nem csak Magyarországon vannak céljai. És kapott elég esélyt a nemzetközi sikerre. Igaz, ezek közül a Makkabi volt a legnehezebb, talán ez a kiesés még magyarázható lenne magában és még sanszunk is volt az utolsó pillanatban, ha Blazic berúgja az ajtó-ablak helyzetét, de a ‘ha’ nem játszik a pályán. Nekünk a nemzetközi mezőnyben is céljaink vannak. Thomas az NBI-ben pontosan tudta, hogy mit kell csinálni, de nemzetközileg, bármi is legyen az oka, nem volt sikeres.

Rebrov szisztémákat tanít meg, úgy áll a focihoz, hogy igyekszik mindent szabályozni, egy védőnek például hat dolgot kell tudnia minimum a labdakihozatalkor. És ha valaki tizenkettőt tud, akkor az egy jó játékos, és aki tehetséges, az a kreativitásának hála ettől el tud térni. De a hat dolgot legalább tudni kell.

Amikor Rebrovval először találkoztam, azt mondta, hogy egy játékosnak az ad önbizalmat, magabiztosságot, hogy tudja, amit elvárnak tőle, azt biztosan meg tudja csinálni. A nemzetközi futball egyébként is megköveteli ezt a szisztematikusságot. A magyar futballt még egy ideig meg lehet oldani tehetségből, lendületből, de a nemzetközi futballban a taktikának, a technikának és a fizikai felkészültségnek rendben kell lennie.

Sokan mondták azt, hogy küldjük el előbb Thomast, de az én tapasztalatom az, hogy a gyenge klubvezetések vitetik el az edzővel a balhét. Mi ezt a hibát nem akartuk elkövetni. Minden csapatnál vannak rossz időszakok, még a Barcelonánál, a Real Madridnál is. Zidane-t eleinte sok szurkoló el akarta küldeni – aztán háromszor nyert BL-t. Könnyű ilyen esetekben a külső-belső nyomásnak megfelelni, de szerintem ez a gyengeség jele. Ezen a hozzáállásunkon a továbbiakban sem kívánunk változtatni.

Sok edzőt hallgattunk meg, mind ötven alattiak voltak. Véleményünk szerint a fiatalabb edzők máshogy gondolkodnak a futballról, nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az elemzéseknek, adatoknak, méréseknek. Ha megnézzük Rebrov Kijevjét, ugyan akadtak remek focistái, de kiemelkedő játékosai nem – mégis piszok jó csapata volt. És ha fegyelmezetlenséggel találkozott, a csapat legértékesebb labdarúgóit is kitette az első keretből. Sok fiatalt beépített a Kijevbe – itt, nálunk is azonnal beemelt 17-19 éves srácokat az edzésekre.

Ilyen embert kerestünk. Emellett el kell mondani, hogy csodaszámba megy, hogy el tudtuk hozni. A hosszú alku során mindig bíztam abban, hogy összejön a megállapodás. Mondtam az ügynökének, Varga Sanyinak, aki egy kárpátaljai magyar ember, és a világ egyik legnagyobb játékosügynökségét képviseli, hogy ami az első fizetési igényük volt, annyit  mi nem tudunk adni. A második ajánlatuk már az volt, mi lenne akkor, ha a BL vagy EL főtáblás szereplés esetén kapna kiemelkedő prémiumot. Mi erre mondtuk, hogy rendben! Ha sikerül, akkor nagyon sokat fog keresni – de akkor keressen is.

A szerződés részleteiben is óriási viták voltak. Előfordult, hogy napokra is megszakadtak a tárgyalások. Aztán szerencsére mégis sikerült megegyezni. Karakterben ő a keleti könyörtelenséget, munkabírást, kitartást is magában hordozza. Az sem mellékes, hogy az Angliában eltöltött évei alatt magáévá tette a legklasszikusabb, legmagasabb futballkultúrát, a fair playt, a tiszta futballt.

Abban az időszakban, amikor Thomas idejött, akkor “két mérettel” jobb edző volt az akkori Fradinál. Szerintem a csapat időközben felfejlődött Thomas szintjére. Rebrov ismét két mérettel nagyobb nálunk. Úgy dolgozik, hogy az inspirálja a pályamunkást, az erőnléti edzőt, a játékoselemzőt, a játékosokat, mindenkit.

Rebrov igazi Fradi-karakter, mert itt nagyon sokat kell dolgozni. Ha megnézzük az egykori BL-csapatot, voltak kiváló focistáink, de leginkább rakkolós, kemény srácok voltak a keretben. Ilyen csapatot kell most is összerakni, Szergej képes erre, nem véletlenül jutott el edzőként EL negyed- és BL nyolcaddöntőig.

Az a tulajdonság, ami először eszembe jut Szergejről, az a céltudatosság. Egy világsztár, edzőként is komoly eredményei vannak, mégis teljesen sallangmentes.

Állandó dél-amerikai megfigyelő?

Manapság a játékosokat nagyon nehéz megtartani, ha el akarnak menni egy magasabb presztízsű bajnokságba, ahol magasabbak a fizetések. Ezért nem lehetett megtartani Ramírezt, Besicet vagy Nagy Ádámot sem. Ezt lehet problémának, de lehet lehetőségnek is tekinteni. Nekünk az a feladatunk, ha valakit, mint például Ramírezt, akit többszöröséért adtunk el, mint amennyiért vettünk, akkor meglegyen a játékos-megfigyelő hálózatunk, és abból a pénzből tudjunk hozni egy vagy több még jobb játékost a kieső posztra. Ebben még van mit fejlődni. Évek óta gondolkozunk azon, hogyan lehetnének állandó megfigyelőink például Dél-Amerikában.

Schneider után, már Pruknerrel az utánpótlásért

Ha valahol személyes felelősségem van, az a futball utánpótlása. Ott sem akartam kapkodni, adtunk időt Theo Schneidernek, aki remek szakmai múlttal és ajánlásokkal érkezett hozzánk. De be kell, hogy lássam, sajnos, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bár az utánpótlásban kevesebb a szerepe az eredményeknek, a srácoknak meg kell tanulniuk győzni, és ezt egy tízedik helyezett csapatban nehéz. Még a győzelemnél is fontosabb szempont azonban, hogy az utánpótlás felad-e játékosokat, kitermel-e értékeket az első csapat számára. Ebben nem léptünk előre. Azt gondolom, hogy az, amit egy német szakembertől elvárhattunk, hogy rendszereket, mechanizmusokat építsen ki, nem valósult meg. Egy év után ezek még nem számon kérhetőek. Két év után megtettük, ekkor írta fel egy papírra, hogy milyen helyen végeznek majd a csapatok. Nem ott végeztek, gyengébben szerepeltek. Fájdalmas dolgok történtek, elküldött edzőket, aztán lecserélte azokat, akiket helyettük hozott.

Ezért hoztuk Prukner Lászlót, akinek Magyarországon van tapasztalata, tett le az asztalra az utánpótlásban, egy sor remek játékost fedezett fel, Szakály Pétertől, Szakály Dénesen és Nikolics Nemajnán át Bőle Lukácsig, vagy említhetem Balázs Benjamint, Rajczi Pétert, Oláh Lórántot és Thiamot. Ő találta meg nekünk például Somaliát. Laci belevetette magát a munkába. Remek szeme van, nagyszerű pedagógus és nem csak kiváló játékosokat, hanem jó embereket is szeretne nevelni. S következetes ebben: volt olyan játékos, aki edzhetett volna az első kerettel, de rendetlen volt a szállása, így nem edzhetett Rebrovékkal. Következetes tanárember, aki csendben dolgozik.

Az MLSZ-ről, sajtóról, TV-közvetítésekről: kellene egy NBI-es Liga!

Az MLSZ-szel való viszonyunk érdekes, mert, ahogy azt már annyiszor elmondtam, Csányi Sándorral kifejezetten jó a viszonyom. De az MLSZ működésében van egy esetlenesség: másfél héttel előtte nem tudták megmondani előre, mikor kezdődik egy meccs – a probléma az apparátusban van. De a bírókkal kapcsolatban továbbra is meggyőződésem, hogy a tavalyi bajnokságot akarva vagy akaratlanul elvették tőlünk. Korábban kritizáltuk Kassai Viktort, és az most már mindenki számára világos, hogy valóban rossz hatást gyakoroltak rá a nemzetközi sikerek.

Sok javaslatunk van az MLSZ felé, például, hogy meccs előtt egy nappal sorsolják a bírókat. Mi próbálunk a lehető legpozitívabban állni a játékvezetőkhöz. Amikor Kassai Viktor BL-döntőt vezetett, vagy a világ legjobb játékvezetőjének választották, mindkét esetben levelet írtunk neki arról, milyen nagyszerű magyarként az ő sikerét látni. És ezt komolyan is gondoltuk. Amikor a stadiont építettük, elhívtuk őt és Puhl Sándort, mondják el, hogy megy nyugaton. Feljegyeztük ezeket és meg is valósítottuk. Megpróbáltuk a lehető legtöbbet adni, ők pedig képtelenek időnként a partnerségre. Mert van olyan, hogy hibáznak, de a hozzáállás nem megfelelő. És pont ezért lett igazunk Kassai Viktorral kapcsolatban.

Az is kétségtelen, hogy törvényi szabályozás szerint nekünk több pénz járna a televíziós bevételekből, de próbálunk nagyvonalúak lenni az ellenfeleinkkel és az MLSZ-szel szemben is. Lehet, hogy ez rövid távon nem, de hosszú távon szerintem kifizetődő.

Egy interjújában Csányi Sándor is megemlítette, hogy létre kell hozni egy ligát – ezzel teljesen egyetértek és még abban is benne lennénk, hogy ez az MLSZ-en belül kapjon helyet szervezetileg.

Fontos az is, hogy mi jelenik meg a fociról a sajtóban. A MOL-Vidi elleni meccsünk után egy vezércikkben elemezték a Fradit, hogy jó-jó, de a futómennyiség… Átfutott az agyamon, hogy behívjuk a szerzőt, hogy megmutassuk, 10%-kal többet futunk, mint mondjuk egy nyugati top klub, legfeljebb nem elég hatékonyan.

És az sem fair, amikor arról cikkeznek, hogy mekkora a nézőszám. És hallgatnak arról, hogy mekkora TV-s nézettség van. Hatszázezer ember néz bele a meccseinkbe, átlagban kétszázhatvanezer ember nézi végig a Fradit, de volt már négyszázezres nézettségünk is. A minapi derbit több mint 300 ezren nézték végig és 740 ezren kapcsoltak oda. Ez jóval több, mint egy El Classico nézettsége…

Arra is kéne közben figyelni, hogy a közvetítések színvonala magasabb legyen, mert az embereket érdekli a futball. Nem mindegy, hogy milyen a kameraszög, nem mindegy, hogy milyen a látószöge. Ha megmutatják a hatalmas képernyőn a teljes pályát, ahol a játékos centiket halad, az nem lesz mozgalmas műsor. Közelebb kell vinni a képet, úgy izgalmasabb lesz az adás. Az érzelmeket kell mutatni, megvan ennek a technikája. Az MLSZ-t összehoztuk volna a SkySports és az UEFA egy-egy szakemberével, hogy határozzák meg azt, hogyan kell közvetíteni egy mérkőzést. Válasszunk ki minden fordulóban egy bajnokit, mert van egy olyan közvetítő kocsi, ami tizenhét kamerát tud kezelni. Az mindig legyen a főmeccsen, a többit meg közvetítsük úgy, ahogy eddig. Akkor élvezetesebb mérkőzéseket  fognak látni az emberek. Mert a jó minőségű közvetítés lenne a bajnokság legjobb reklámja. És persze arra is figyelni kéne, hogy ne az üres lelátót mutassa a kamera. Kispesten, a most bezáró Bozsik-stadionban például azért tették a főlelátóra a kamerát, mert a nap különben szembesütne. De esti meccseken sem csinálták máshogy, pedig akkor már lement a nap. És mutatták a szemközti üres lelátót, miközben akár több ezren is kint voltak.

A szakosztályok nem egymástól veszik el a pénzt! Fradiváros: 2022.

Azért indítottuk el a férfi kézilabdát, mert az nem lehet, hogy Budapestnek ne legyen egy jó csapata. Erre csak mi vagyunk képesek. Az idei célunk, hogy feljöjjünk a 4-5. helyre. Az az elképzelés, hogy egy-egy új szakosztály a másiktól veszi el a pénzt, hamis. Vannak olyan szakosztályaink, mint az úszás, amelyek például önfenntartóak. A nemzetközi eredmények után kapott pénzek, az edzők bérének átvállalása a szövetségektől, az nagy segítség. Bokszban Szántó Öcsi bácsit a szövetség fizeti, ahogy a birkózásban Sike Bandit is. A jégkorongnak is meg kell teremteni a saját pálya lehetőségét.

Ha elkészül a népligeti fejlesztés, akkor sokaknak egész napos program lehet hétvégente a Ferencváros. Eljön, megnéz egy női kézi meccset, megebédel, aztán jön a póló, utána meg a foci mondjuk.  Most ott tartunk, hogy megint az előszobájában vagyunk annak, hogy a nemzet csapata legyünk. Ha a nemzetközi szereplésben elérjük a céljainkat, akkor újra a nemzet büszkeségei lehetünk – politikától függetlenül. Azt szeretném, hogy Farkasházy Tivadar ugyanolyan büszke legyen a Fradira, mint én.

A leendő, új szponzorral kínozzuk egymást, rossz szerződést nem fogunk aláírni, de már közel vagyunk a megállapodáshoz. Nem kapkodunk. A telekomos hosszabbítás tárgyalási szakasza két hónapig tartott, de megérte a ráfordított idő és energia. A Fradiváros-projekt nehézsége az, hogy ez teljesen egyedülálló a világon. Ilyen multisport-létesítmény nincs. Olyan jó lenne, ha körbenézhetnénk, hogy milyen példák vannak másutt. Ez egy nagyon komoly tervezési munka. A pénz megvan, meglesz rá. Egy műemléki eljárás zajlik még, és ha minden rendben lesz, akkor reményeink szerint decemberben kiírható a közbeszerzés. 2022-ig szeretnénk megépíteni az egészet.

Egész más a mai lelátói kultúra, de a negatív hozzáálláson még lehetne változtatni

Nagyon sokszor felmerült, hogy érdemes volt-e végigszenvednünk a szervezett szurkolókkal ezt a három évet. Azt kell, hogy mondjam, bizonyos szemszögből érdemes volt. Nekem sem volt könnyű időszak, meg nekik sem. Senki nem enged szívesen a maga igazából és még csak azt sem lehet mondani, hogy bizonyos szemszögből nem volt mindkét félnek igaza. De a stadionban más lett a viselkedés.

Sikerülhet oda eljutni, hogy fantasztikus szurkolás van és ez nem jelent mellé balhét. Ott van a Makkabi-meccs, ami egy hibátlan példa. Mindenki teljesen el volt képedve az erőteljes szurkolástól és egy pisszenés nem volt, ami félreérthető lett volna. Most az Újpest-meccsen sem volt vízágyú, roham- és lovasrendőrök, hanem csak jó hangulat és teltház.

Minden második évben mérjük a lakosság első és másodlagos klubpreferenciáját. Egy független debreceni cég végzi ezt, bejáratott metodológiával. Toronymagasan vezetünk, több mint egymillióhétszázezer szimpatizánsunk van. Ez azt jelenti, hogy ennyi embernek vagyunk mi az első vagy a második kedvenc csapata. Azt is tudjuk, hogy a sport iránt érdeklődő emberek hatvan százaléka csak a labdarúgás iránt nyitott. Ezért, ha tudnánk sikereket elérni a nemzetközi kupában, akkor még népszerűbbek lehetnénk. Itthon rendben vagyunk, szép stadionunk van, rendezett viszonyok, vannak válogatott játékosaink – de a nemzetközi szereplés nagyon hiányzik. Az fantasztikus élmény, közösségi élmény lenne. Olyan teltház lenne, ha most játszanánk csoportmeccset, mint a szél – talán még a most épülő új Puskásban is. A futball a népszerűségünk kulcsa. Jöttünk föl vízilabdában, kézilabdában – de bármennyire is szeretem a többi szakosztályt, mégis a futball a kulcs.

A jövő nagy kérdése, amiről érdemes lenne gondolkodni, hogy az emberek miért ennyire negatívak és ezen hogyan lehetne változtatni. A valóságról kell beszélni, de ha jön egy játékos és az a reakció, hogy “ne haragudjatok, ez a játékos, áh, ez nem”, aztán kifejezetten jól játszik három meccsen, akkor annyi járna, hogy “bocs, talán tévedtem”. Egy külföldi klasszikus rangadón természetesen kifütyülik a csapatot a meccs végén, ha nem teljesítenek jól, de nem a huszadik percben fordulnak a játékosok ellen…

De ezeken is túl leszünk majd talán szépen lassan. Hogy mielőtt valaki a csapatot szidná, jusson eszébe, hogy mennyi örömünk volt ebben a klubban, még ha az adott meccset el is rontottuk. Mindenkit bánt, a csapatot is, a meccs után elmondhatja mindenki a véleményét, de a lefújásig biztassuk őket. Mezőkövesden például rendkívüli görcs volt a csapatban, annak biztos nem használ az ilyenkor lassan sajnos megszokott rigmus fél órával a lefújás előtt. Ebben változni kell, ahogy mindig vannak megoldandó problémák, de ha belegondolunk, hogy 7-8 éve honnan indultunk, persze haladhatnánk gyorsabban minden téren, de az biztos, hogy elkeseredve nem vagyok. Mindig előre kell tekinteni.

– Kubatov Gábor