Történelmi mélyponton a Dózsa a rangadókat illetően.

A külvárosiak szeretik mindenben hozzánk mérni magukat és ebben sok örömük nem lehet. Ez a kisebbségi komplexus, ami legfontosabb tényezője annak az alantas viselkedési formának, ami Mentalita Dózsa néven közismert.

Az elmúlt években még inkább okuk volt a szomorúságra és nemcsak azért, mert ebben az évezredben még nem sikerült bajnoki címet szerezniük, sőt az első osztályú tagságukat is csak a politikának, egy rájuk szabott törvénymódosításnak köszönhetően őrizték meg.

A Fradi – Dózsa párviadal történelmében ugyanis majdhogynem párját ritkító az a sorozat, amit elszenvednek, hiszen az utolsó 9 meccsen nem sikerült győzniük. A két csapat párharca 1905-ben indult és az eleje megfelelt annak, amit egy már akkor is országosan népszerű, nemzetközi hírnevét is megalapozni kezdő nagycsapat és egy vidéki, az első és a másodosztály között ingázó kiscsapat párviadalától vár az ember. Az első 12 évben ugyanis minden meccsen a Fradi győzött, nem ritkán megalázó vereséget (9-0, 7-1, 6-0) mérve a férfihoz méltatlan színben pompázókra. Egy világháború kellett ahhoz, hogy ez megváltozzon és az Újpest 1917-ben először legyőzze csapatunkat. Ezt követően a párviadal kiegyenlítettebbé vált, bár természetesen továbbra is mi voltunk fölényben.

Azóta, azaz az elmúlt 100 évben csak egyszer, a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején fordult elő olyan, hogy a két csapat rangadói során az egyik együttes 9 meccsen sorozatban nyeretlen maradjon – akkor a rendszerváltást is kicsit jelezve 10 meccsen keresztül maradt nyeretlen ellenünk a Dózsa. Ilyen szép időszakot élünk most is, hiszen a külvárosiak 2015 óta képtelenek győzni ellenünk.

Mondhatni helyreállt a világ rendje, azaz Budapest zöld-fehér, egyedül zöld-fehér!