“Tüske” ma ünnepli 85. születésnapját, Isten éltesse!

– Hogy van, miként telnek a napjai mostanában?
– Köszönöm szépen, már valamivel jobban vagyok, volt egy kisebb betegségem, de ebben a korban ez már előfordul. Most úgy néz ki, hogy minden rendben, próbálok sokat pihenni.

– Hogyan ünnepli ezt a szép kort?
– Természetesen családi körben, illetve a korábbi társakkal, szurkolókkal is össze fogunk ülni kicsit beszélgetni.

– Sűrűn találkoznak a volt csapattársakkal?
– Általában a hazai meccseken mindig találkozunk, üdvözöljük egymást: Rákosi Gyulával, Szűcs Lajossal, Horváth Lászlóval. Géczi is közénk tartozott, sajnos ő már nem lehet velünk. Mindig összejövünk hárman-négyen, Karába is be szokott társulni hozzánk. Mindenki azt hiszi, hogy ilyenkor a régi történeteken mulatunk, de szeretünk inkább a meccsel foglalkozni.

– Az 1965-ös VVK-döntő már összeforrt a nevével. Ennyi év távlatából mi zajlik le önben, ha meghallja ezt a mérkőzést?
– Még mindig beleborzongok. Abban az időszakban többször is előfordult edzéseken és mérkőzéseken, hogy gólt fejeltem, mert mindig arra törekedtem, hogy megelőzzem a jobb bekket. Elég rugalmas voltam, atlétikai edzéseken nagyot tudtam ugrani. Amikor az ellenfél kereste a labdát, észre se vette, hogy elé ugrottam, és fejeltem. Nem vagyok egy óriás, ezért a rugalmasságomra figyeltem, és ha jó ütemben mentem fel, akkor a legmagasabbakat is le tudtam fejelni, sajnálom is, hogy ez már nem megy (nevet).

– Hogyan tudta a csapat feldolgozni, hogy a VVK-sikerrel nemzetközi tekintetben is az egyik legjobb csapat lett a Ferencváros? Érezték ezt akkoriban?
– Különösebben nem foglalkoztunk vele. Örültünk természetesen, de ugyanilyen boldogság volt, amikor a magyar bajnokságot négy alkalommal megnyertük. Az ellenfelekkel nem barátkoztunk, mert megvolt a saját kis titkolnivalónk, ami sikerre vezetett minket, és nem szerettük volna, ha bárki tudna róla.

– Mi az, amiben ez a csapat mindenki fölé tudott kerekedni?
– Nagyon jól összejöttünk akkor. A védelem valahogy masszívabb volt, Mátrai Sanyit nem tudták földön megverni, lehetetlen volt lefutni. Ott volt Dalnoki Jenő, Dékány Feri, mind fantasztikus játékosok voltak. Cselesek voltak, mindig elvitték az ellenfél mellett a labdát.

– Említette, hogy jár a Ferencváros mérkőzéseire, hogy látja a mostani játékot? Mit tudna tanácsolni a mostani keretnek, mi a siker receptje?
– Jól összejött a társaság, az első helyen vannak, jól hozzák a mérkőzéseiket. Az új edző is remek kézben tartja őket, jól felkészíti őket a meccsekre. Reméljük, megtartjuk a jó pozíciót. A legfontosabb, hogy már a mérkőzés elején mutassa meg a csapat a méregfogát, addig kell küzdeni, amíg nem jön a siker!

Fradi.hu