A szezon második meccse is a ráadásban dőlt el.
Férfi jégkorong, Erste Liga, 2. forduló
UTE 2-1 (hu.) Ferencváros
Harmadok: 0-1, 0-0, 1-0, 1-0
Gól: Jászai (Rafaj)
Arany (Pleszkán)
Rantanen, Karmeniemi – Tóth A., Nagy G., Walls
Jászai, Hegyi – Fitzgerald M., Switzer, Pavuk
Sarcia, Lengyel – Tóth G., Roczanov, Tóth Ri.
Boros – Farkas, Rafaj, Tóth Re.
Nem pihenhettek sokat a DEAC elleni szétlövéses győzelem után jégkorongosaink, a következő estén újra jégre kellett menni, ezúttal a lila-fehérek ellen. Kifejezetten élvezetes mérkőzést láthattak a szurkolók, az első harmadban szinte végig folyamatosan ment a játék, alig volt játékmegszakítás. Az első két harmad nekünk állt, az elsőben a vezetést is megszereztük, egy malacos góllal, Jászai lőtte be a kapu elé a pakkot, ami az újpesti hátvéd korcsolyájáról került a gólvonal mögé. A második húsz percben kettős fórt és büntetőt is rontottunk, valamint Nagy Gergő révén a vasat is eltaláltuk. Ami szembetűnő volt, hogy a védekezésünk és a letámadásunk remekül működik, viszont az ebből kialakított nagy helyzetekkel nem sikerül élnünk, és az emberfóros játékunk is hagy még némi kívánnivalót maga után. A záró játékrészben többet kockáztatott az Újpest, de Arany állta a sarat. Talán a tegnapi meccs folyománya, hogy az utolsó percekben – addig egyáltalán nem jellemző – buta szabálytalanságokat csináltunk, négy perc alatt négy kétperces büntetést is beszedtünk. Ebből egyenlített az UTE és a hosszabbítást is fórban kezdhették, végül egy Aranyon szerencsésen túlcsúszó korong eljutott a kapunkba. Igaz, kétszer is megvideózták a játékvezetők, végül aztán megadták a találatot. A következő feladat sem lesz könnyű, nagy utazás vár ránk, első erdélyi körutunk következik a hétvégén.
Fodor Szabolcs
Az első harmad közepétől úgy érzem, mi voltunk az aktívabb csapat. Voltak lehetőségeink, ziccerek, emberelőnyök, büntetőlövés, sajnos ezekből nem tudtunk betalálni. Továbbra is az egyik legfontosabb csiszolni való a helyzetkihasználás, és a mai meccs megmutatta, hogy rá kell feküdnünk az emberelőnyökre is, mert azokban lassúak voltunk és körülményesek, és nem lőttünk eleget kapura. Ha ezekben javulunk, akkor az ilyen meccseket is meg fogjuk tudni nyerni. A munkában nagyjából ott tartunk, ahol szerettünk volna tartani. Hosszú folyamat egy ennyire megújult csapatot teljesen összerázni, így van még tennivalónk. Szerencsére a legélesebbnek február környékére kell lennünk, addig pedig minden edzésen és mérkőzésen azon kell dolgoznunk, hogy akkorra a lehető legjobbak legyünk.
