Külön öröm, hogy Clubunk fantasztikus kapusa azon kevés kitüntetett közé tartozik, aki nemzetközi szinten is eredményes pályafutást tudhat maga mögött.

Szent István és az államalapítás ünnepe alkalmából Áder János köztársasági elnök megbízásából, Dr. Kásler Miklós miniszter a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetését adta át Ambrus Miklósnak.

Gratulálunk Miklós bácsinak!

Kapusunk fantasztikus pályafutása a MOB honlapján:

Május 31-én ünnepli 85. születésnapját Ambrus Miklós, az 1964-es olimpiai bajnok vízilabda-válogatott kapusa.

Ambrus Miklós 1933-ban született Egerben, majd 11 éves korában a magyar úszósport egyik fellegvárában kezdett el úszni, később vízilabdázni. Az magyar úszósport számos nagy alakja – Kádas Géza, Válent Gyula, Utassy Sándor, Szabó Aladár vagy éppen a 100 méteres gyorsúszásban először egy percen belül úszó dr. Bárány István – segítette fejlődését az évek alatt. Még nem töltötte be a tizenhetedik életévét, amikor az Egri Fáklya SK játékosaként már az OB I-ben védett. Már ebben az időszakban is feljárt Budapestre a válogatotthoz edzeni, azonban csak 1953-ban költözött fel a fővárosba, amikor a Ferencváros – akkori nevén Budapesti Kinizsi – játékosa lett. 1956-ban bajnok lett a Kinizsivel, és már a válogatottban is bemutatkozott, azonban a melbourne-i olimpiai csapat utazó keretébe nem került be.

1956-ban kitört a forradalom, ő pedig Ausztráliába disszidált. Folytatta a vízilabdázást, és a Melbourne Swimming Clubban hol a kapus, hol a középcsatár posztján szerepelt, közben pedig a General Motorsnál dolgozott. 1958-ban a Ferencváros kint járt egy több hetes túrán az ausztrál kontinensen, ahol a csapat vezetősége meggyőzte Ambrust, hogy térjen haza. 1959-től újra a csapat játékosa lett, a disszidálását komolyabb következmények nélkül megúszta.

Hazatérését egy klubszinten rendkívül sikeres időszak követte, hiszen többször is bajnok lett a Fradival, megkapta a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója címet, azonban a válogatottban továbbra is kegyvesztett volt. Az 1960-as római olimpiára sem vitték ki, először 29 évesen, az 1962-es lipcsei Európa-bajnokságon járt világversenyen a válogatott tagjaként.

Habár Lipcsében aranyérmes lett a válogatottal, az 1964-es tokiói olimpiára sem akarták kivinni, csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát Laky Károly vezetőedző a csapat nyomására. Második számú kapusként utazott Tokióba, és csak az utolsó két meccsen játszott.

A szovjetek elleni döntőben a magyar válogatottnak 5:2-re kellett nyernie úgy, hogy két negyedet követően még az ellenfél vezetett 2:1-re. Végül Dömötör Zoltán legendás góljával beállította a győzelemhez szükséges, 5:2-es végeredményt, aminek megtartásához Ambrus Miklós utolsó, hatalmas bravúrja is kellett.

Az utolsó szovjetek elleni mérkőzés életem egyik legemlékezetesebb meccse volt. Három góllal kellett nyernünk, és az utolsó negyed előtt 2:2 volt az állás. Szerencsére csapattársaim a befejező játékrészben csodálatos dolgokat műveltek. Fantasztikus érzés volt aranyérmet nyerni az olimpián, örömet szerezni a magyar embereknek” – emlékezett vissza Ambrus a Tokióban történtekről egy korábbi interjúban.

Az 1966-os Eb-ötödik vízilabda-válogatottban és az 1967-es előolimpián még szerepelt, de a mexikói olimpiára már nem vitték ki. 1955 és 1968 között 55-ször szerepelt a válogatottban.

Sportpályafutása után a Magyar Vízilabda Szövetségnél, a Ferencvárosnál és annak vízilabda-csapatánál is tevékenykedett. Később építőanyag-kiskereskedéssel foglalkozott. 1996-ban az Olimpiai Bajnokok Klubjának marketing-igazgatója lett. Habár már nyugdíjasként éli mindennapjait, a Magyar Olimpiai Bizottság és az Olimpiai Bajnokok Klubjával kapcsolatos rendezvényeknek szorgalmas látogatója, számos eseményen díjátadóként is részt vett. Zugló díszpolgára, emellett kiemelkedő sportsikerei elismeréseként Magyar Sportért-díjban részesült.

Felesége Keresztes Márta, kétszeres magyar bajnok magasugrónő, míg fia, Ambrus Tamás szintén válogatott vízilabdázó volt, aki hosszan tartó betegséget követően 2015-ben hunyt el mindössze 50 évesen.