A glasgowi ifi-EB-n ezüstérmet szerző Balázs Krisztián úgy érzi, hogy sikerült a maximumot nyújtania.

– Ezt a csodás gyakorlatot nem lehet elégszer visszanézni.
– Nagyon jól sikerült kivitelezni a nyújtógyakorlatot és összességében pozitívan értékelem az Európa-bajnokságot. Úgy érzem, hogy kihoztam magamból a maximumot. Azt sajnos be kellett látnom, hogy az olasz tornász, Nicolo Mozzato jobb volt nálam, erősebb gyakorlattal érkezett, így pedig magasabb kiinduló pontszáma is volt.

– Ugyanakkor te lettél Európa „legszebben nyújtózó” tornásza!
– Ez így van! Bár Nicolo sajnos most legyőzött, nem szabad arról elfeledkezni, hogy a kivitelezésre több pontot kaptam, mint ő, tehát szebben hajtottam végre a gyakorlatom, ennek pedig nagyon örülök.

– Látható volt, hogy nagyon felszabadultan tornáztál a selejtezőben. Mekkora izgalom volt benned?
– Egyáltalán nem izgultam, sőt, nagyon vártam a versenyt, hogy végre tornázzam, hogy megmutassam magam a világnak. A csarnok óriási volt, 14 ezer fős lelátóval, amelyen a szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek. Ráadásul a szervezők a showműsorral is kitettek magukért.

– Rendkívül eredményes hónapok állnak mögötted. Sorra jöttek az érmek utánpótlás és felnőtt versenyeken, kijutottál az Ifjúsági Olimpiára, most pedig a csodás Eb-ezüst.
– Ez mind a belefektetett munkának köszönhető. Visszagondolva arra, hogy télen kőkeményen alapoztunk, rengeteget erősítettünk, elmondhatom, hogy mindez mostanra hozta meg a gyümölcsét. Bizonyos mértékben a hozzáállásomon is változtattam néhány hónappal ezelőtt. Úgy mentem le a terembe, hogy minden edzésen a maximumot hozom ki magamból. Ha egy gyakorlat nem úgy sikerült, mint ahogy elterveztem, akkor újra csináltam, arra koncentráltam, hogy minél kevesebb rontás nélkül sikerüljön. Ennek hatására már hiba nélküli gyakorlatokat végeztem és nagyon magabiztosan utaztam ki az Európa-bajnokságra.

– Marad időd a pihenésre vagy egyből belevetitek magatokat a munkába?
– Nem sok, sőt, szinte nincs is pihenőm. Hétfőn éjfél után értünk haza a repülőtérről, háromig nem is tudtam lefeküdni, 11 órára pedig mentem is edzeni. Most már az októberi, Buenos Airesben rendezendő Ifjúsági Olimpia van a célkeresztben, de nem is bánom, hogy dolgozunk tovább.