A Fradi labdarúgás történetének egyik legjobb légiósa boldog, hogy újra a klub kötelékébe tartozik és tehetségek felkutatásával szolgálhatja nagy szerelmét, a Ferencvárost.

A Szovjetunióból érkező játékosként tudott a rendszerváltás után közönségkedvenccé válni a Ferencvárosnál, szerepelt a csapattal a Bajnokok Ligá­jában is. Úgy érzi, hazatért áprilisban, amikor a zöld-fehérek játékosmegfigyelője lett?
Igen, imádom Magyarországot, a visszavonulásom óta is Budapesten élek, amelyet a világ egyik legszebb városának tartok, és bár játszottam a Gázszerben is pályafutásom végén, a nagy szerelmem a Ferencváros, boldog vagyok, hogy újra a klub kötelékébe tartozhatok, és tehetségek felkutatásával szolgálhatom a csapatot.

Hogyan jött a lehetőség?
A scoutok a Ferencvárosnál is egy-egy földrajzi területet felügyelnek, és már csak korábbi vállalkozásom, illetve a származásom miatt is jó ismerője vagyok a volt szovjet tagköztársaságok futballjának, így megtisztelő módon rám bízták azt a feladatot.

Mit lehet tudni erről a korábbi vállalkozásról?
Volt egy cégem sokáig, amely ugyancsak a volt szovjet területek klubcsapatainak szervezett Magyarországra edzőtáborokat, felkészülési tornákat, mérkőzéseket. De azt már nem csinálom, nem nagyon jönnek mostanában ide a keleti csapatok, Szlovénia nyáron nagyon olcsó, és Törökországnak is megnőtt a vonzereje, mert oda télen is lehet menni.

Visszatérve új küldetésére: hogy kell elképzelni egy napját, egy hetét, egy hónapját? Van egy irodája esetleg a Fradi székházában?
Nem, nincs, én folyton jövök-megyek, úton vagyok, és állandóan csörög a telefonom. Régi típusú scout vagyok, mindenkit csakis élőben nézek meg, nem érdekelnek a küldött, összevágott videók vagy a különböző statisztikai adatok.

Hogyan dönti el, mikor hová érdemes meccsre menni, Grúziába vagy éppen Kazahsztánba?
Régebben is dolgoztam hasonló területen, csak nem hivatalosan. Jó kapcsolataim vannak, az ismerőseim gyakran adnak tippeket, kit érdemes megnézni, és olyankor menten autóba ülök. Ha ebben a térségben valaki feltűnik, két embernek szoktak szólni Magyarországról: Varga Sanyinak vagy nekem. Főleg a fiatalokra koncentrálok, és van prioritás is: meg kell találnom a tehetséges határon túli magyar gyerekeket, lehetőleg olyanokat, akiknek van magyar állampolgársága is, és ide lehet hozni őket. Az ottani megyei szövetségekkel is jó kapcsolatban vagyok, ők is ajánlanak.

Ha valakiben meglátja mocorogni a tehetséget, hogyan tovább? Visszajár a meccseire, hetekig figyeli, felveszi vele a kapcsolatot?
Igen, nagyon fontos a mielőbbi személyes kapcsolatfelvétel, és igyekszem mindent megtudni a játékosról, mind a pályája korábbi szakaszairól, mind a személyiségéről, mind a családi hátteréről, motivációiról, jövőképéről.

Milyen készségek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó játékosmegfigyelő legyen?
A legfontosabb a tapasztalat. Játszottam Alan Shearer vagy Raúl ellen is, meg tudom különböztetni a jó játékost a rossz­tól. Nem mindenki képes idejében felfedezni a tehetséget. Fontos, hogy már a tizenkét-tizenhárom évesek között kiszúrjuk a tálentumokat. Ha nem jók az alapok, akkor nem lesz jó a tető sem.

Mit szól ahhoz, hogy hamarosan már oktatni is fogják a játékosmegfigyelői szakmát?
Nem hiszem, hogy ez tanítható.

442 (Köszönet a jelzésért Kuzsolnak és Balunak!)