A volt válogatott hátvédet is a szokásos módon szerezte meg a behívóval bajnok csapat.

– Úgy tudom, nem nagyon akart a Honvédhoz igazolni.

– Amikor Vácon bekerültem az első csapatba, felkészülési meccseket játszottunk az úgynevezett NB-s kupán, amelyen NB I-es és NB II-es csapatok indultak. Egy csoportba kerültünk a Honvéddal és az Építőkkel, és éreztem, hogy a Honvéd ellen nagyon jól kell játszanom, mert kiváló kiugrási lehetőség. Tichy Lajosnak, a Honvéd edzőjének megtetszett a játékom, de telt-múlt az idő, nem történt semmi, és közben megegyeztem a Lokival. Valamit mégis megérezhettem, mert nem írtam alá a kész szerződést, mondtam a debrecenieknek, hogy várjunk kicsit. Egyszer csak bekopogott hozzám Komora Imre azzal, hogy a Honvéd le szeretne igazolni, és elmondta, mit tudnak adni és mik az elvárásaik. Kicsit nagyobb volt a mellényem, mint kellett volna, és azt válaszoltam, hogy várjunk.

– Bejött a magabiztosság?

– Nemigen, mert néhány nap múlva megérkezett a katonai behívóm, Komora pedig ismét felkeresett, s én csak mentem össze a székemben ülve az apósomék házában. Egyébként gyerekként Fradi-szurkoló voltam, semmiképpen sem akartam a Honvédhoz igazolni. Akkor már inkább az Újpesthez, mert távolságban a klub pályája volt hozzánk a legközelebb, és jól szerepelt a csapata is.

forrás: nso.hu