Klárival beszélgettek arról, hogyan zajlik az immáron civil élete és miként tervezi jövőjét a családalapítás után.

Régi szerelem fűzi a frizurákhoz?
Meglehetősen, még gyerekkoromban kezdődött. Mindig is nagyon szerettem babrálni a hajakkal.

Hány baba vagy barátnő haja bánta az első próbálkozásokat?
Szerencsére egy sem, mindig nagyon vigyáztam és vigyázok ma is az „alapanyagra”, hiába ad felhatalmazást egy-egy vendég, nálam alapszabály, hogy sosem tépjük a hajat. Szóval, a kísérleteimet is mindig finoman végeztem.

Hogyan lett az érdeklődésből szakképesítés?
Néhány éve, még érdi játékosként felvetődött bennem, hogy jobban meg kellene tanulni ezt a szakmát, de akkoriban nem tudtam megoldani, olyan időszakra vártam, amikor belefér az életembe, hogy fodrászsuliba járjak, és amikor biztosan be is tudom fejezni.

És erre éppen az előző, igencsak sűrű szezonban nyílt lehetősége?
Miután nagyon sok mérkőzést játszottunk a Fradiban, kevés edzés fért a programba, így akadtak délelőttök, amikor be tudtam járni az órákra. De hatalmas szerencse is kellett hozzá. Már azt sem tudtam, hogyan kéredzkedjek el Elek Gábortól a beiratkozásra – nem is mertem megtenni. De az előző napon az öltözőben tartott megbeszélés után visszanézett az ajtóból, és azt mondta: „Szeki, úgy látom, fáradt vagy, holnap nyugodtan pihenj.” Mondanom sem kell, ilyesmit nem mond gyakran. Az első vizsga is hasonlóan szerencsésen alakult, szeptember elejétől december végéig egyetlen szabad hétvégém volt, éppen arra esett. Az iskola rugalmas időbeosztása is sokat segített, nem feltétlenül az előre megadott időpontokban teljesítettem az órákat, és igyekeztem otthon is minél többet gyakorolni.

Izgalmas élmény volt olyan helyre betekinteni, ahová nemigen jut be az ember. Megfogtak a színház profi körülményei, eleinte nem is mertem hozzányúlni a fodrászati kellékekhez. A hajpróba is érdekes volt, és a közeg is nagyon tetszett: különleges világ a színészeké, kicsit hasonlít a sportolókéhoz. Itt is nagy a pörgés, el tudnám képzelni, hogy ilyen körülmények között készítsek frizurákat.

Melyik volt a kedvenc vizsgafeladata és mivel küzdött a legtöbbet?
A kontykészítés volt a kedvencem, az első vizsgafeladattal, egy rövid hajjal viszont meggyűlt a bajom, alaposan leizzadtam közben, ráadásul időben is elcsúsztam, ám miután megkaptam rá a jegyemet, a folytatás már jól alakult, jól dolgoztam a vendégeimmel és a babákon is.

Akkor ki is válthatná az ipart?
Egyelőre nem tervezem, csak hobbiszinten, ismerősöknek készítek frizurákat. Egyébként alkalmi hajakat szeretek legjobban csinálni, főleg konty- és esküvői kreációkat.

A saját esküvői kontyának készítését azért csak nem vállalta?
Volt idő. amikor elgondolkoztam rajta… De miután magamnak sosem sikerül megvalósítani azt a formát, amit szeretnék, inkább profira bíztam, aki meg is találta az egyéniségemhez illő, egyszerű, sportos, mégis alkalmi változatot.

Zöld-fehér adok-kapok

Többeknek is vágtam már a haját, Hornyák Dóráét pedig elég gyakran festem. Háfra Noéminek és Bánfai Kírának alkalmi frizurát készíthettem az érettségijükre. Minden alkalommal nagyon izgultam, nehogy elrontsam, mert azt nem mostam volna le magamról… A szépszámú lányismerősöm hosszú haja mellett rövid változatokon is gyakorolhatok, a párom focistatársai is elég sűrűn vágatnak. Lukács Vica akkoriban kezdte a kozmetikus tanulmányait, amikor én a fodrászsulit, szívesen vállalta, hogy elkészíti az esküvői sminkemet, amit ezúton is köszönök neki, nagyon elégedett voltam a munkájával.

Olyan volt a júniusi esküvőjük, amilyet kislányként elképzelt?
A részletekről sosem ábrándoztam, csak azt tudtam, hogy szeretnék esküvőt. Mindig biztos voltam abban, hogy észreveszem majd a páromon, ha lánykérésre készül, mégsem így történt, valódi meglepetés volt. Az esküvőszervezés pedig pörgősen, gördülékenyen ment, és végül minden tökéletes volt, az orosházi futballpályán tartott szertartástól a közeli rendezvényteremben tartott lagziig. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. A legfontosabbnak egyébként azt tartottuk, hogy a mintegy százhatvan tagú násznép valamennyi tagja jól érezze magát – a visszajelzések alapján így volt.

Nem titok, a tervezett családalapítás miatt szünetelteti pályafutását. Hogyan tetszik az új élet?
Egyelőre még keresgélem önmagam. Nem sok idő telt el az előző szezon befejezése óta, elég új még ez a helyzet nekem. Jó lenne lassan civil életbeli rutint kialakítani, muszáj, hogy valamiféle rendszert vigyek az új életembe is. De nem találtam még például magamnak olyan tevékenységet, amelyre mindenképpen szeretnék időt szánni, most, hogy már megtehetem. Kicsit furcsa ez az állapot, mert miután a fő célunk a családalapítás, sok minden kiszámíthatatlan, nemigen lehet előre tervezni.

Mondhatjuk, hogy most civilben van próbajátékon?
Valahogy úgy. Most mindenre nyitott vagyok, és kíváncsian várom, mit hoz nekem az élet. Ha pedig belátható időn belül nem jön a lehetőség, magam fogom keresni, mert nem vagyok otthon ülő típus. De ha minden úgy sikerül, ahogyan a férjemmel elterveztük, és hamar bővül a család, akkor benne van a pakliban a minél gyorsabb visszatérés is.

A Fradiba?
Nem zárható ki. Értelemszerűen a klubvezetőknek is megvan az elképzelésük, az ő szempontjaikat is meg kell érteni. Abban maradtunk, hogy mindenki tervezi a jövőjét, és meglátjuk, mikor, hogyan találhatunk benne újra közös pontot.

Romantika és pofonok

Ritkán olvasok, van, hogy megfog egy-egy könyv, elsősorban a romantikus, szerelmes sztorikat szeretem. Filmet valamivel többször nézek, de azt sem túl gyakran. Általában olyan filmek elé ülök le, amelyeket a párom néz, hatalmas Bud Spencer-rajongó, így gyakran nézünk klasszikusokat. Menet közben egyébiránt én is rákaptam a Terence Hill-lel közös vígjátékaikra, nem mondom, hogy mindig az elejétől a végéig megnézem, van, hogy közben elmosogatok vagy takarítok egy kicsit. A Transformers-filmek is közös kikapcsolódást jelentenek, az én régi kedvencemet, a Jóbarátokat pedig még ma is szívesen megnézem a tévében, és huszadjára is jókat nevetek a poénjain.

Amikor még kislányként tervezte a sportbeli jövőjét, hasonlóról álmodott?
Igen…

Elérzékenyült.
Az esküvőre a szüleimtől ajándékba kaptam egy cikkekkel és képekkel teli albumot, amely a teljes pályafutásomat összefoglalja. Van benne egy 2006-os írás, amelyben még feltörekvő, békéscsabai játékosként azt nyilatkoztam, az az álmom, hogy a válogatottban meghatározó játékos legyek. Aztán ha továbblapozok, látom magam karrierem csúcsán, a 2012-es Európa-bajnokságon szerzett bronzéremmel… Szép, kerek és teljes a pályafutásom.

Van még hasonló élménye, amelytől lúdbőrözni kezd?
Ha visszanézem a Fradival játszott Bajnokok Ligája-meccseken készült képeket, ugyancsak kiráz a hideg – jó értelemben. Elképesztő, mennyi kiváló kézilabdázóval és milyen csodálatos szurkolótábor előtt játszhattam, és annak is örülök, hogy közelről megtapasztalhattam, milyen értékeket képvisel a Ferencváros. Rendkívül szimpatikus, hogy a klub a magyar játékosok mellett tette le a voksát, a külföldi sportolóktól pedig elvárja, hogy megtanuljanak magyarul, a csupa-csupa profi szakember munkája eredményeként pedig céltudatos fiatalok nevelődnek és jönnek fel a nagycsapathoz. Szakmailag nekem hatalmas előrelépés volt a Fradi, de ugyanilyen fontos, hogy a klubnál tetten érhetők az emberi értékek, ahogyan az is, hogy ennél a csapatnál önmagam lehettem.

Igaz, hogy a Fradiba igazolása előtt ugyancsak felvetődött önben, hogy egy időre abbahagyja?
Akkoriban Érden nem tudtam, hogyan lesz tovább, és valóban megfordult a fejemben a családalapítás gondolata, a párom már akkor nyitott lett volna rá. De az még részemről nem volt kiforrott döntés, és miután megkeresett a Fradi, nem volt kérdéses, mit választok. A sors azt akarta, hogy játsszak még három évet a Ferencvárosban, és örülök, hogy így alakult.

A mozgással azért gyaníthatóan nem állt le teljesen.
Az idény vége után egy-két héttel már bicikliztem, és saját tempóban kocogtam is – jaj, annyira jó így, és nem edzésterv alapján mozogni! -, és kajakozni is lementem.

Kajakozni?
A szülővárosomban, Békéscsabán van rá lehetőség, és miután nagyon nyugis a környezet, amit én szeretek, kimentünk a vízre a családdal.

Rejtélyes Buda

Amikor 2015-ben leigazolt a Fradi, és Budapestre költöztem, jó ideig tapogatóztam a homályban. A párom gyakran mondogatta is, hogy tájékozódásból egyes osztályzatot érdemelek, mostanság úgy gondolja, hármasra sikerült feltornáznom magam, de szerintem már négyest is kaphatok. Az elmúlt években egészen jól feltérképeztem a fővárost, Pestet legalábbis, már kiismerem magam autóval és tömegközlekedéssel is – utóbbit kifejezetten szeretem igénybe venni, ha több időm van és szabadabban mozoghatok. A közlekedésben az egyirányú utcák okozzák a legtöbb problémát, a tájékozódást illetően pedig a budai résszel küzdök sokat, ahol csak a Sportkórház környékét ismerem. Az esküvői ruhám miatt többször is Budára kellett mennem, és mindig új útvonalon keveredtem el a helyszínre, akárhogy is igyekeztem, de fogalmam sem volt, hol járok.

Kisvárosi lány maradt?
Budapestet nehéz megszokni, de az aktuális élethelyzetem azt kívánja meg, hogy itt éljek. Valamennyire szeretem is a fővárost, de alapjában mélyek bennem a vidéki gyökerek. A hosszú távú jövőt is inkább egy Pesthez közeli kisebb településen képzeljük el.

Ha mégis úgy hozza az élet, hogy civil munka után néz, csak a fodrászat jöhet szóba?
Az érdi időszaktól eltekintve mindig igyekeztem tanulni és okleveleket gyűjtögetni. A szegedi egyetemen általános közgazdász diplomát szereztem, amire büszke vagyok, mert nem volt könnyű összeegyeztetni a kézilabdázást a tanulással. Elég jól tudok alkalmazkodni, így azt sem zárom ki, hogy egyszer egy irodában vagy akár egy multicégnél kötök ki. De edzői papírom is van, amellyel gyerekekkel dolgozhatok, és személyiedző-képesítést is szereztem. A szívem mélyén úgy érzem, a sport közegében mozgok igazán fesztelenül és otthonosan, ott megy minden magától értetődően és gördülékenyen – talán mégiscsak ez marad az én terepem…

SportKrém – NS