Clubunk két volt horvát edzője is komoly szerepet vállalt hazája dicsőségében, egyikük nélkül a szövetségi kapitány se lenne az, aki, pedig a Nemzeti Sport annak idején mindkettőjüket kóklernek állította be…
A Ferencváros történetében két alkalommal is horvát edző, Marijan Vlak, majd Stanko Poklepovic irányította a csapatot, mindketten csak rövid ideig, sikertelen szezonkezdet után váltották elődjüket és eredményesek voltak a csapatnál, közös még bennük az is, hogy a magyar „szakma”, az MLSZ és az ő érdekeiket képviselő Nemzeti Sport mindkettőjüket alaptalanul támadta.
Kettejük közül talán Stanko Poklepovic a nagyobb név, aki 1999 őszén Mucha Józseftől vette át a csapat irányítását és a 11. helyről az 5. helyre tornázta fel a nem túl acélos keretű együttest. Vlakhoz hasonlóan Poklepovic is a munkában és a taktikában hitt, viszont ő a másik neves horvát csapathoz, a Hajduk Splithez kötődik. Nem kevesebb, mint 4 alkalommal irányította a dalmáciai nagycsapatot, noha teljes játékos pályafutását a kisebbik spliti csapatban, az RNK-ban töltötte. Elismertségére jellemző, hogy a közelmúltban, 2015-ben is, 77 évesen őt kérték fel, hogy rövid időre vegye át a bajba került együttest.
A Hajdukkal a ’80-as években, mint utólag kiderült, csalások miatt lett csak második a jugoszláv bajnokságban, ami így is nagy bravúrnak számított a fiatal csapattal, 1992-ben horvát bajnokságot, 2010-ben horvát kupát nyert és számos horvát és más délszláv együttes kispadján ült. Emellett 4 meccsen a horvát válogatottat is irányította ’92-93-ban, majd az iráni válogatott kispadján ült. Pedigréje nehezen volt támadható, a magyar „szakma” mégis összefogott ellene és a Nemzeti Sportban kosáredzőnek gúnyolták, mivel a felkészülés alatt kiegészítő sportként kosaraztatta a csapatot, ami Nyugaton is bevált szokás volt akkoriban. Életkorából adódóan nem mostanában élte virágkorát, mégis még a jelenlegi horvát keretben is volt 3 játékos, aki dolgozott a keze alatt (Kalinic, Subasic, Strinic).
Poklepovicnak nagy szerepe volt a jelenlegi horvát szövetségi kapitány, Zlatko Dalic életében is, aki az ő edzősködése alatt mutatkozott be a Hajduk első csapatában és ő találta meg a posztját, hiszen korábban csatár volt, de a Fradi volt mestere védekező középpályásként játszatta, majd következő klubjához is magával vitte. Dalic szülei szerint úgy szerette a játékost, mintha a fia lett volna, a háború idején még abban is segített, hogy ne kelljen bevonulnia katonának.
Emberi nagyságát a Fraditól történő búcsúzásnál is megmutatta egyetlen mondatával, aminek szellemiségét jó lenne, ha minden játékos, edző, klubvezető és szurkoló észben tartaná: „Poklepovic csak átmeneti, a Ferencváros örök.”
Marijan Vlak edzői pályafutása a Dinamo Zágrábhoz kötődik, 4 alkalommal is irányította a legnagyobb horvát klubot és tagja volt Miro Blazevic stábjának, amikor 1998-ban bronzérmet szerzett a horvát válogatott a VB-n. Az 1999-es tavaszi szezonban vette át a Fradit és a 7. helyről a 2. helyre jött fel vele a csapat. Nagyszerű párost alkottak Simon Tibivel, sajnos utána elsősorban a klub bizonytalan helyzete és az őt ért támadások miatt nem folytatódott az együttműködés a Fradival, amit később ő is nagy hibának tartott. A Fradihoz kerülése után a Nemzeti Sport – noha Vlak, akkor már túl volt az első Dinamo-s edzői időszakán és a ’98-as VB-n, emellett játékosként is ismert volt – azt írta, hogy Horvátországban senki se ismeri őt…
A jelenlegi keretből néhány meccsig 3 játékos (Lovren, Badelj, Mandzukic) edzője volt. Emellett 2 évig vezette a Dinamo Zagreb akadémiáját, a legnagyobb horvát utánpótlásműhelyt, ahonnan a mostani keret számos tagja is kikerült, 2 éve pedig a zágrábi csapat sportigazgatójaként dolgozik.
Sajnálatos, hogy mindketten csak rövid ideig segítették Clubunkat, de az őket ért méltatlan támadások is megmutatják, hogy miért tart ott a magyar foci, ahol tart. Mi azonban büszkék lehetünk rájuk és arra, amit elértek.
