Nonit többek között arról is kérdezték, hogy van-e meccs előtti rituáléja.

Korábbi interjúdból kiderült, hogy mindig is vonzott a kézilabdás világ. Miért?

Ez nem volt ennyire egyértelmű, mint azt gondolnánk. Sok mindent kipróbáltam, mire megtaláltam a kézilabdát. Eleinte a művészi vonallal kezdtem, mazsorett, rocky, rajzolás – minden ilyesmi érdekelt. Melyik kislány ne álmodozna táncos karrierről, csillogó ruhákról, szép sminkről?! De mivel kicsit molettebb voltam a többieknél, hamar kiderült, hogy mégsem ez az irány lesz a nekem való. Anyukám és a testvérem is kézizett, szóval nem volt kérdés, miben próbálom majd ki magam. Maglódon kezdtem az edzéseket, ahol fiúk-lányok együtt edzettek. Akkor még kicsi voltam, és sokszor inkább bármi mást csináltam volna, mint az edzés. De szerencsére anyukám segített a kézilabdánál maradni, és egy idő után felismerte, hogy eljött számomra az idő, hogy komolyabban is űzzem a labdasportot. Így kerültem Balogh Betti barátnőmmel Gyömrőre, ahol egy új szakasz kezdődött az életemben.

A kézilabda meghozta számodra azt, amit vártál tőle?

Teljesen máshogy képzeltem korábban a kézilabdás életet. Csak a meccseket láttam, milyen elképesztő, hogy a nagyjaink mikre képesek. Azt még nem értettem akkoriban, hogy milyen rengeteg kemény munka, sok edzés és áldozat van a meccsen elért teljesítmény mögött. Ami, bevallom, néha sok. De megéri a gyakorlás, most már én is ezt az életet élem. Szóval mondhatom, hogy az utamon vagyok.

Te hogyan készülsz? Neked van valamilyen rituáléd meccsek előtt?

Nincs semmi extra hókuszpókusz, átgondolom, hogy mit kell csinálnom, kik ellen játszom, hogyan védekezzek, hova kell lőni a kapusnak. De ez már rutin. Igaz, egy kis törölköző mindig velem van, ami a mezünkkel azonos színű, ezt edzésre is viszem. Már a szokásommá vált, annak ellenére, hogy nagy sztori nem fűződik hozzá. A törölközőnek velem kell lennie. Ahogy egy korábbi sérülésem miatt az ujjamat mindig bekötöm, holott már vagy három éve volt, és már nem kellene. A cipőmre is mindig rakok waxcsíkot. Ha ezek megvannak, akkor felőlem kezdődhet a meccs.

Mekkora szerepe volt a karriered alakulásában a családnak?

Anya minden meccsemen ott van, és mindig mindenben mellettem áll, a legjobb barátnőm pedig a mindenem. Ha a meccsen épp nem vagyok formában, akkor megkeresem a lelátón, ő pedig biztat engem. Vannak, akiknek nincsenek ott a szüleik, nekik sokkal többet kell tenniük magukért. Ők magukat sokkal jobban kell, hogy építsék. Én még otthon lakom, több támogatást kapok lelkileg, mint mondjuk ők. Ennek megvannak a maga előnyei, de a hátrányai is. Például bizonyos dolgokban nehezebben döntök, mint azok, akik már egyedül élnek, önállóak. De tudom, idővel majd ez is változik.

Persze a sikerek és az ismertség kecsegtető lehet a fiatalság számára. De azért tudjuk, hogy a profi sport rengeteg lemondással jár. Mik ezek?

A sulit meg a kézit próbáltam együtt csinálni, de a kettő együtt nem megy 100%-ig. Vannak olyanok, akiknek ez nem okoz gondot, nekem nehéz volt. Ráadásul most fogok érettségizni, és a szóbelik még hátra vannak. Most a Fradi iskolájába járok, az akadémiai osztályba. Ez egy sportiskola, ahol alkalmazkodnak az edzésekhez, és a tananyaggal is máshogy haladunk. De szerencsére az edzőnk is tekintettel van a tanulmányainkra, ez segítség ebben az időszakban.

Nem sok szabadidőd van, hogy tudtok így ismerkedni? Akár a családdal időt tölteni?

Nehéz az ismerkedés, még nem talált rám az igazi. De nem is keresem, majd jönni fog magától. Csak olyan jöhet szóba, aki tudja, hogy mit csinálok, sajnos hozzám muszáj extrán alkalmazkodni. Ezért is inkább a sport világból választanék párt. Vannak nyilván, akik megkörnyékeznek, de számomra az ismerkedés nem a neten működik. Olyan típus vagyok, akivel nehéz elkezdeni beszélgetni, ehhez nem elég egy rámenős szöveg. A család más tészta, ők már hozzászoktak ahhoz, hogy hogyan élek. És tiszteletben tartják, hogy nekem a kézilabda fontos. Nekünk marad egy közös óra este vagy egy közös ebéd hétvégén.

Hogyan látod magad 5 év múlva?

Szoktam gondolkozni ezen. 2020-ban talán Tokióban ott lehetünk az olimpián, jó lenne! De addig van egy EB és egy VB. Ennek ellenére mindig az aktuális meccseket tartom szem előtt. Igazán izgalmas időszaka ez az életemnek.

Teljes beszélgetés: NLCafé