Így az USA-t legyőző Japánnal játszunk a döntőbejutásért a Duna Arénában.

Férfi vízilabda, Világliga, negyeddöntő
Magyarország 6-6 (bü.: 4-2) Horvátország
Negyedek: 1-1, 1-1, 3-2, 1-2
Fradista gólok: Mezei 3, Vámos 2, Pohl

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV

Märcz Tamás

Nem feltétlen mi voltunk a mérkőzés esélyesei. Horvátország a világ egyik, ha nem a legjobb csapata, az aktuális világbajnok. Összeszedettek voltunk ellene, ráadásul léptünk egyet előre az utolsó kemény meccsünkhöz képes. Montenegró ellen ugyanis három negyedig bírtuk koncentrációval és erővel, most úgy készültünk, hogy öt lesz. Így is lett, boldog vagyok. Köszönöm a szurkolóknak a buzdítást, sokat segítettek – remélem, holnap is jönnek szép számmal. Természetesen szeretnénk bejutni a döntőbe.

Mezei Tamás

Nagyon jó volt. Nyilván fárasztó, egy picit nem is nekünk állt, legalábbis amit én éreztem bent centerben, de hál’ Istennek, a csapat és a védekezés elősegítette, hogy sikerüljön nyerni. Mi voltunk előnyösebb helyzetben, kaptunk egy hátránygólt még a végén, és azzal lett döntetlen. Az utolsó fél percben még vissza is kapták a labdát, de Viktor nagyon jól védett az egész meccsen, ez nekünk a védekezésben nagy önbizalmat adott, végig azt csináltuk amit megbeszéltünk. Összességében szerintem elégedettek lehetünk, ez egy jó horvát csapat, még ha vannak is hiányzóik. Azért az látszott, hogy mindkét csapat fáradt valamilyen szinten. Magát az iramot nem éreztem olyan erősnek, de ez nyilván azért van, mert mindkét csapatból nagyon sokan jönnek ebből a fárasztó final eight-ből, és ez a negyedik meccs volt már itt is. Szerintem mi még leszünk sokkal jobbak, de a horvátok is.

Vámos Márton

Nagyon jó volt, nagyon jól játszottunk, hozzá kell tenni, hogy a végén már látszódott a mérkőzésen, hogy vonszoljuk magunkat, de ők is, azért négy nap alatt négy komoly meccs kivesz az emberből és hát, még van hátra kettő. Szerencsére mi éremért fogunk játszani mindenféleképpen, ha jól tudom az amerikaiakkal játszunk a döntőbe jutásért. Nem tartom azt lehetetlennek, hogy itt újra döntőt játsszunk a Duna Arénában. Éreztem, hogy végig mi tartjuk kézben a mérkőzést és ők kapaszkodnak. Ha mindig így lenne, az nagyon jó lenne, mert azért ők rengeteg energiát emésztettek fel, hogy ez kijöjjön ikszre, nem beszélve a bírói felfogásról. Barcelona jutott eszembe, pont ugyanez a bíró fújta, mint most, az ausztrál, és majdnem hasonló fújást kaptunk, mint akkor.