Csibével beszélgettek a szezonról és a közelgő debreceni junior világbajnokságról.
– Meghatározó szerepet játszottál mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában, utóbbiban jelöltek a legjobb fiatal játékosnak, ráadásul bemutatkozhattál a válogatottban, viszont a Győrrel szemben nagyon szoros versenyfutásban az NB I-ben és a Magyar Kupában is végül alulmaradtatok. Félig teli vagy félig üres a pohár?
– Nem lehetünk elégedetlenek, mert a Bajnokok Ligájában is jobban szerepeltünk a tavalyinál és a bajnokságban is végig versenyben voltunk a Győrrel. A sport pedig már csak ilyen, hogy látjuk magunk előtt célt, hatvan perc alatt mindent megteszünk érte, hogy elérjük, de fel kell tudni dolgozni azt is, ha nem sikerül. A következő szezonnak ettől függetlenül megint úgy kell nekiállnunk, hogy ismét megpróbáljuk. Persze a Győr talán még erősebb lesz, mint ebben a szezonban volt, de magunkkal kell foglalkozzunk, hogy minél jobb legyen a csapatjátékunk. Egyénileg pedig talán a legjobb szezonomat zárhattam, hiszen a Bajnokok Ligájában is fontos szerepet hárult rám és a magyar válogatottban is bemutatkozhattam, nem is gondoltam volna, hogy éppen Hollandiában debütálhatok, az meg külön öröm, hogy a harmadik meccsemen hat gólt is sikerült dobnom.– Melyik volt a legjobb meccsed, és mi a szezon legfontosabb tanulsága számodra?
– A vereség ellenére talán a szkopjei BL-meccsünket emelném ki a később a döntőig jutó Vardar ellen. Talán még sosem voltam annyira magabiztos, mint azon a meccsen, jó lenne mindig ilyen önbizalommal játszani. Ennek is volt köszönhető, hogy hét gólig jutottam azon a mérkőzésen. Minden helyzetből igyekszem tanulni. A legfontosabb tapasztalat, hogy idén éreztem először: nem szabad hagyni egyetlen meccsen sem, hogy az ellenfél lassabb tempója hatással legyen az én játékomra, nem szabad alkalmazkodni az ellenfélhez, minden találkozón ugyanúgy fel kell tudni pörögni, erre a Koszovó elleni válogatott meccs volt a jó példa. Minden meccsen ki kell lépni a kényelmi zónából, azt elhagyva kell tényleg száz százalékot adni, mert csak így lehet fejlődni. A védekezést és a támadást összehasonlítva utóbbi nekem talán azért nagyobb kihívás, mert ott jobban magamra vagyok utalva, nagyobb szerepe van a magabiztosságnak, amiben fokozatosan szeretnék előrelépni. Míg a védekezés egy csapatkohézió eredménye.– Egy fontos feladat még vár rád, hiszen közeledik a hazai rendezésű junior világbajnokság. Mire számítasz a tornán?
– A mostani csapatunk egy nagyon jó generációra épül, de ezt több ország is elmondhatja magáról. Oroszország és Franciaország lehet a legnagyobb riválisunk, de Dánia, Dél-Korea és Hollandia is jó erőkből áll. Míg például a norvégok nagyon kiszámíthatatlanok, a korosztályos csapatuk teljesítménye sokkal hullámzóbb, mint a felnőtt csapatuké. A hivatalos elvárás a csapattól a legjobb négybe kerülés, de nem lennénk elégedettek a legjobb négybe kerüléssel. Bár nem mondjuk ki, de ha összenézünk a csapattársakkal, akkor szavak nélkül is pontosan tudjuk, mit szeretnénk elérni és ezért szívvel-lélekkel küzdeni fogunk. A csapat legnagyobb ereje éppen abban rejlik, hogy a keretből adott meccsen bárki képes lehet arra, hogy kulcsjátékossá lépjen elő. A világbajnokságot én már az új szezon nyitányának tekintem és szeretném a lehető legszebben kezdeni…
