Jóval közelebb voltunk a győzelemhez ma délelőtt, de háromszor is a kapufa állította meg a labdánkat.

Labdarúgás, U17, osztályozó, 1. mérkőzés
Ferencváros 0-0 (0-0) UTE

Komoly érdeklődés mellett indult útjára a labda a Népligetben, egy-két NBI-es mérkőzés is megirigyelte volna az esős időben megjelent szépszámú közönséget. Nagy küzdelmet és egy jó meccset hozott az osztályozó első összecsapása, amit többnyire csapatunk irányított, a lila-fehéreknek az első félidő hajrájában volt egy jobb időszaka. Azt viszont, hogy maradt esélyük a visszavágóra, a kapusuknak és a kapufának köszönhetik, valamint egy tócsának… Utóbbi ugyanis megállított egy gólba tartó labdát, így végül ki tudták lőni azt a hátvédek. Az újpesti hálóőr pedig számos bravúrt mutatott be, a komoly védések között kétszer is kapufára tolta a labdát, egyszer pedig mi találtuk el azt.

Ám azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tizenhatosunk előtt több alkalommal is labdát veszítettünk veszélyes helyzetben, ezen mindenképpen javítani kell majd a szerdai visszavágóra. Úgy tűnt, hogy erőnlétben is jobban bírjuk ellenfelünknél, a vendégek az utolsó negyedórában sorra kapták a görcsöket. Egy ilyen helyzet mutatta meg azt is, hogy mi is a két egyesület között a különbség: míg mi kirúgtuk a labdát, addig a hosszabbításban, mikor nálunk jelentkezett először hasonló probléma két játékosnál is, akkor a dózsások „sportszerűen” megpróbáltak lekontrázni minket kettős emberelőnyben…

A játékvezetőkre ki kell térni külön, megmosolyogtató volt, ahogy a magyar futballt megrontó problémákat kezelték kiemelt figyelemmel: csak egy ember álljon a kispadnál, a cserejátékosok a saját kapu mögött melegítsenek, valamint a lila-fehérben játszó vendégek játékosa meccs közben vegye le a nadrágja alól fél centivel kikandikáló fehér aláöltözetet. Jó lett volna, ha a mezőnyben is ilyen körültekintően járnak el – és ezt mindkét fél nevében mondhatjuk.

Folytatás szerda délután, az UTE atlétikai pályáján. Mindent bele, fiúk!