Meli felépülése után a Bajnokok Ligájában érne el nagy eredményt.

Néztél, terveztél ennyire távolra, amikor 2013-ban először egyeztél meg a Fradival?
Aki nyomon követte a pályafutásomat, az tudja, hogy hűséges voltam a csapataimhoz, négy évet töltöttem Kiskunhalason, ötöt Fehérváron, és a Fradihoz sem úgy jöttem, hogy egy év múlva már távozni szeretnék. Olyan jövőkép volt már akkor is a Ferencvárosnál, amelyben hosszú távon képzeltem el magam. Fehérvár mindig is különleges hely lesz számomra, de a Bajnokok Ligájában, illetve ezen a szinten szerettem volna védeni. Volt néhány nehéz időszakom, mióta itt vagyok, de olyan is, amelyre nagyon büszkén gondolok vissza. Azt is biztosnak érzem, hogy sokan szeretnének a helyünkben lenni: a Fradiban kézilabdázni, a bajnoki címért küzdeni felemelő érzés! Nekem a kapusedzőnk, Duleba Norbert személye is rengeteget jelent. A mi kis csoportunkkal, a kapusokkal ő foglalkozik legtöbbet, ő van legközelebb hozzánk, a mentális felkészítésben is sokat segít, szakmailag pedig egyedülálló.

Kívülről úgy tűnik, a Ferencváros tökéletesen a te közeged, hiszen a lelátón pontosan olyan fanatizmus látható, mint ami belőled is árad a meccsek alatt.
Úgy érzem, hogy kedvelnek a szurkolók, és talán épp azért, mert pontosan olyan elvetemült vagyok, mint ők, szóval egymásra találtunk. Közhely, sokszor elmondják, de nálunk tényleg így van: a szurkolók belehajszolnak egy-egy védésbe, amelyről utólag néha azt sem tudom, hogy miként sikerült.

Mi lesz a következő időszakra a legfőbb motiváció?
Bajnokságot és Magyar Kupát nyertünk már, hihetetlen extázis volt mindkettő, most pedig nálam a Bajnokok Ligája a legfőbb cél. Azért is különleges a nemzetközi kupában játszani, mert ott jóval ritkábban találkozunk az ellenfelekkel, itthon már álmomból felkeltve tudom, hogy mi szerepel a játékosok lőlapján, ott viszont más a helyzet, ráadásul extra játékosokkal nézünk szembe.

Fradi.hu