Kézilabda csapatunk játékosait kérdezték a szezonzáró, bajnoki címről döntő mérkőzés után.
Bíró Blanka
Ilyen szituációban hiába nem akarod tudni, mi történik a másik meccsen, nagyon nehéz. Én sem akartam tudni semmiről, csak arra figyeltem, hogy a lehető legkevesebb gólt kapjam, ami az utolsó öt percig így is volt. De akkor tudnunk is kellett, hogyan alakítsuk az eredményt, erre Gábor már a szünetben figyelmeztetett minket. A Vác elleni győzelem nagyon jó eredmény, mert jó csapat, és kicsit azt éreztem ellene, mint a Kisvárda ellen, amikor már az elején el akartunk szakadni, meg akartuk mutatni, és csak mentünk előre. De ez most azt vonta maga után, hogy be-becsúsztak hibák, így nem tudtunk már az elején akkora előnyt kiharcolni, ami kellett volna. A másik, hogy szerintem ez a 24 kapott gól a céljaink eléréséhez sok volt, húsz alatt kellett volna tartanunk a Vácot. Győrben egyszer már átéltünk valami hasonlót, mert ott is eldönthettük volna a bajnoki cím sorsát, és amikor kaptunk még egy esélyt, megint egy gólon múlt. Ebben a szezonban egy gólokon múlt minden…
Danick Snelder
Furcsa helyzet, hogy tudni akarjuk, mennyi az állás odaát, mégis a saját meccsünkre kell koncentrálnunk. Az utóbbi mellett döntöttünk, mert ha minden percben azt kérdezgettük volna, hogyan állnak Győrben, akkor a mi meccsünk biztosan elúszott volna… Nagyon kemény volt, hajtottunk elöl, hátul, mindent beleadtunk, és meg is volt a lehetőségünk, talán ezért is fájt annyira a végén, amikor megtudtuk a végeredményt.
Lukács Viktória
Mindenki érzi az idény végét, az utolsó néhány meccsen már nem is tudtuk pihentetni a kulcsjátékosokat, ennek ellenére próbáltunk minél több góllal nyerni, de az első félidőben sajnos nem sikerült tökéletesen végrehajtani, amit az edzőnk kért. A szünetben Gábor arról beszélt, hogy kicsit higgadjunk le, és kezdjünk el tempósabban játszani, fussunk többet, mert a gyors gólok hiányoztak. A végeredmény egyébként nem is lenne rossz ez ellen az erős Vác ellen – hihetetlen, hogy most mégis az…
Mészáros Rea
Nem a megszokott végjáték volt, nagy volt rajtunk a nyomás, mégis próbáltunk felszabadultan játszani. Bár ez később már ment, az elején sajnos nem sikerült, mert hiába vezettünk néhány góllal, kissé görcsösen játszottunk, ezért aztán nem is tudtunk jobban elszakadni a Váctól. Az utolsó percekben, amikor a közönség már nagyon buzdított minket, láttuk, amint a szurkolók mutogatták a lelátón, mennyi idő van hátra és hány gól kellene még, így akkor is megtudtuk volna, ha nem akarjuk. Teljesen kimerültünk, nem maradt bennünk semmi, és egy biztos: az utolsó meccsen is mindent megtettünk, ami tőlünk telt. A végén, főleg az utolsó támadásnál nagyon akartunk, hajtottuk magunkat, és talán ezért is hibáztunk.
NS nyomán.
