A közönségkedvenc Juha búcsúzik.
– Kezdjük a legfontosabbal! Romániai lapértesülések szerint nem hagyod abba a jégkorongot, hanem Brassóban folytatod. Ez igaz?
– Fogalmam sincs, honnan vették ezeket a pletykákat… Nincs szerződésem senkivel, nem is tárgyaltak velem.– Ha ez így van, akkor miért döntöttél amellett, hogy nem hosszabbítasz a Fradival? Négy idényt lehúztál már zöld-fehérben, ebből hármat zsinórban. Az utolsó időszakban csapatkapitányként vezetted a Fradit, a szurkolók egyik legnagyobb kedvence vagy. 33 évesen még lenne benned néhány erős év a ligában, miért mész mégis?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés, és a döntésem sem volt egyáltalán könnyű. Még szezon közben sem gondoltam úgy, hogy menni akarnék, de a végére valahogy úgy éreztem, az elmúlt három évben megtettem, amit a Fradiért megtehettem, és elértem az életem egy szakaszának a végére. Ezért úgy döntöttem, hazajövök Finnországba, és belevágok valamibe. Még nem teljesen tisztult le, hogy mivel fogok foglalkozni, de nagy valószínűséggel egy ideig kicsit távol leszek a jégkorongtól. De még egyszer mondom, nagyon nehéz döntést hoztam meg, mert imádtam a Ferencváros tagja lenni, a csapat és az egész Fradi-család mindig különleges helyen lesz a szívemben.– Ebben biztosak vagyunk, hiszen mi és a szurkolók sem fogják egyhamar elfelejteni sok más megmozdulás mellett például a fanatikus gólörömödet a MAC elleni második meccsen aratott történelmi győzelem során az idei rájátszásban. Finnként is ennyire fontossá válhatott neked egy magyar közösség, és a zöld-fehér színek?
– Ahogy mondtam, tényleg különleges kapcsolatom lett a Ferencvárossal. A klub, a múlt, a hagyományok, a közösség, a csapat, azt hiszem, ez az egész együtt egyedülálló egyveleget alkot, és büszke vagyok rá, hogy ennek a részese lehettem. Soha nem felejtem el ezt az időszakot, és csupa remek emlék jut eszembe, ha rá gondolok! A Fradi kétségtelenül Magyarország legnagyszerűbb klubja, és óriási megtiszteltetés, hogy csapatkapitányként vezethettem! Ráadásul Budapest a kedvenc városommá, és a második otthonommá vált, és biztos vagyok benne, hogy évente legalább egyszer visszajövök, és meglátogatom a nekem kedves helyeket és embereket. Szerencsére repülővel egészen közel van Finnországhoz!– Ha visszagondolsz az elmúlt három évre, szakmailag hová helyezed az elért eredményeket? Nem harcolhattatok bajnoki címekért, érmekért, viszont zsinórban háromszor ott voltunk a rájátszásban, ami előtte sokáig nem sikerült.
– Mindhárom idénynek hasonló íve volt. Nagyon jól kezdtünk, aztán mindig jött egy megtorpanás a szezon felénél, amire igazából nem sikerült azóta sem magyarázatot találni sajnos. De a rájátszásra mindig összekaptuk magunkat, és bár a visszaesés miatt mindig nagyon nehéz ellenfelet kaptunk, azt hiszem, egyszer sem vallottunk szégyent, küzdöttünk a végsőkig. Azért ha igazán őszinte akarok lenni, egy nagyon pici hiányérzetem van. Talán ha sikerült volna az alapszakaszban tovább nyújtanunk a jó formát, és jobb ágra kerülünk a playoffban, komolyabb eredményt is elérhettünk volna. De összességében nem vagyok elégedetlen, a rájátszásban mindig kihajtottuk magunkat, és minden értelemben kihoztuk magunkból, ami bennünk van.– Van kedvenc meccsed vagy pillanatod az itt töltött időszakodból?
– Mindenképpen első helyen kell említenem a 2016-17 es szezonban a februári, Újpest elleni jótékonysági emlékmeccset, amikor elképesztő hangulatú, teltházas Derbit játszottunk a lilákkal a Tüskecsarnokban, és ráadásul a fanatikus Fradi-szurkolók előtt megnyertük a meccset! Az utána lévő ünneplés felejthetetlen élmény. De a Miskolc elleni playoff-meccsek is az élre kívánkoznak, az a párharc is emlékezetes, nagyon közel voltunk hozzá, hogy kiejtsük a kétszeres címvédőt.– Mi hiányzik majd a legjobban Budapestből és a Ferencvárosból? Mit üzensz a társaknak és a szurkolóknak?
– Sok mindent mondtam már, de az öltözői élet és hangulat is még sokáig bennem lesz. A viccek, zrikák, és a jó értelemben vett bolond csapattársak… Még ha néha, a rossz időszakokban nem is látszott, de igazi közösség voltunk, ez pedig nagyon hiányzik majd. Az egész Fradi-családnak üzenem, hogy lenyűgöző, amit csinálnak, a csapatnak pedig hihetetlen múltja, és nagy jövője van, szóval tovább előre, hittel és rengeteg munkával! Köszönök mindent, hajrá, Fradi!
