Válogatott pólósaink Horvátországból Spanyolországba repültek, hogy az Európa Kupa után a Világliga selejtezőben is vízbe ugorjanak.
Manhercz Krisztián
Olyan csapatokkal játszottunk Rijekában, amelyek egyértelműen a sportág világelitjének tagjai. A teljesítményünk sajnos nagyon hullámzó volt, ahogy azt többen is említették már. Összességében: sok olyan dolgot tudtunk gyakorolni, tanulni – ha használhatom ezt a kifejezést -, amit mindenképpen magas szinten el kell sajátítanunk a jövőben. Egyértelművé vált, hogy a fontos mérkőzéseken nemcsak taktikailag kell „ott lennünk”, hanem egyénileg is a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtani, ami most nem feltétlenül volt meg. A Montenegró elleni mérkőzésre célzok, amelyen nagyon sok egyéni hibát követtünk el.
Mindazonáltal pozitív oldala is volt a tornának, elsősorban az, hogy a játékoskapcsolatok sokat fejlődtek, ehhez éppen ilyen ellenfelekre van szükség. Napról napra tudunk fejlődni, igaz, hogy ez az ellenfeleinkről is elmondható. Az elmúlt – nagyon nehéz – hét tanulságait le kell vonni, ahogy már Märcz Tamás is mondta: a játék szinte minden elemében fejlődnünk kell, támadásban, védekezésben, taktikailag egyaránt. Megyünk tovább azon az úton, amit elkezdtünk.
Teljesen más mérkőzés lesz Spanyolország ellen ma este, mint a rijekai. Nem gondolom, hogy ott ugyanazon a hőfokon játszottak a spanyolok, mint a megelőző két meccsükön. Ők már csoportelsők voltak, szerintem látszott is rajtuk, hogy számukra nincs tétje annak a meccsnek. De legalább azzal a tudattal sikerült eljönnünk Rijekából, hogy elég nagy verést sikerült rájuk mérni, a 13:7-es eredmény mindenképpen nagy fegyvertény.
Meg fogunk tenni mindent annak érdekében, hogy a velük szemben három alkalommal elért győzelmet követően ezt a meccset is behúzzuk. Egygólos előnnyel megyünk oda, az biztos, hogy 120 százalékon fog pörögni a csapat, a célunk az, hogy bejussunk a szuperdöntőbe!
