Szinte a sírból hoztuk vissza a meccset, a döntőért is támadtunk, végül azonban elbuktunk. De a lányok és a szurkolók is minden dicséretet megérdemelnek!

Női kézilabda, Magyar Kupa, Final4, elődöntő
Ferencváros 29-30 bü. (12-15, 25-25) Győri ETO
Gólok: Lukács 6, Schatzl 4, van der Heijden 4, Hornyák 3, Jovanovics 3, Kovacsics 3, Pena 3, Szucsánszki 2, Snelder 1

Jó volt szétnézni ma a Budapest Sportarénában, amellett hogy nagyjából teltház volt, a fradisták voltak többségben. A körítés számunkra szokatlan volt, az erre adott egy-két reakció meg valószínűleg a szervezőket lepte meg, nem mindennapos, hogy az “aktivitáskamerának” van, aki inkább viccesen bemutat egyet, ahelyett, hogy bohócot csinálna magából. A felvezetés után látványos megnyitó következett, fellépett a Kowalsky meg a Vega együttes is a tetőtérből leeresztett színpadon, majd következhetett a lényeg, maga a rangadó.

Amit ugyan mi kezdtünk góllal, de utána átvette az irányítást az ETO, úgy érződött, mintha nem sikerült volna gyorsan hozzászoknunk a megszokottnál sokkal nagyobb térhez, több rossz passz, indítás, lövés is akadt az oldalunkon, valamint két gólunkat is visszafújták a játékvezetők. Ezután viszont sikerült belelendülnünk és tapadtunk ellenfelünkre. Akik a megítélt büntetők számára nem szólhattak egy szót sem, ám mi sem panaszkodhattunk az emberelőnyös helyzetekre – a győriek folyamatosan a lövő kézre támadtak, emiatt ülhettek ki többször is két percre. Kulcsmomentum volt az első félidőben, amikor büntetőhöz jutottunk, be is dobtuk, ám hiába jutott át a gólvonalon a labda, nem adták meg a gólt, ezután szinte rögtön betalált Hansen, amivel háromra nőtt ellenfelünk előnye, amit rutinosan tartottak is.

A második félidőre cseréltünk, Szikora Melinda érkezett a kapuba. Egy darabig úgy érződött, hogy nem sikerül megszorítanunk a Rába-parti lányokat, ám a lelátón nem lankadtak a fradisták, még mínusz négynél sem, talán ebből is erőt merített csapatunk és elkezdte a felzárkózást, amihez Szikora Melinda is több jó védéssel járult hozzá. Közelítettünk, majd Kovacsics egyenlített és rögtön utána Lukács révén a vezetést is átvettük. Eközben a szurkolók gyakorlatilag megőrültek, fiatal és öreg egyaránt ugrált, tapsolt, teli torokból buzdított, elképesztő hangulatot teremtve ezzel. Mondhatni, hogy innentől mi irányítottunk, az ETO “futott” az eredmény után, mi vezettünk, ők egyenlítettek és az utolsó támadás is a miénk volt. Amit előbb Schatzl fejezett volna be, ám Grimsbö védte, jöhettünk oldalról, az utolsó lövés Penáé volt, aki a kapufát találta el.

Jöhettek a hétméteresek, ami a sors furcsa fintora volt, hiszen az egész meccs alatt rosszul lőtték a felek a büntetőket. Ezúttal azonban szinte mindenki biztos kézzel értékesítette, egyedül Pena rontott az utolsó pár másodikaként, így Görbiczék örülhettek a végén. Ám csapatunk is minden dicséretet megérdemel, egy olyan napon, amikor nem voltunk a legjobb formában, valamint a szerencse sem igazán állt mellénk, óriásit küzdöttünk és mindent megtettünk a győzelemért, ma ez ennyire volt elég. Holnap a bronzéremért játszhatunk délután kettőtől.

Elek Gábor

Gratulálok a Győrnek, nagyszerű meccset játszottunk. Az 1. félidőben nem volt megfelelő a koncentrációnk, de utána sikerült egyenlítenünk, a végén az ETO-nak volt nagyobb szerencséje. Sok sikert riválisunknak a döntőben és a Bajnokok Ligájában is.

Ambros Martín

Remek mérkőzést játszottunk az Európa nyolc legjobb csapata közé tartozó Ferencvárossal, nagyon boldogok vagyunk, hogy a tavalyi döntőt követően idén sikerült győznünk hétméteresekkel. Amikor a rendes játékidő letelt, több játékosom is boldog volt, még a büntetők előtt, talán ez volt a kulcs, remekül koncentráltunk a végén.

MKSZ