Pólósaink fiatal játékosa tegnap góllal debütált a magyar válogatottban. Gratulálunk, Tomi!

– Mennyire voltál ideges a mérkőzés előtt?

– Nem a tegnapi volt a legjobb éjszakám, valószínűleg az idegesség is közrejátszott, de azért tudtam pihenni.

– Mit mondtak a csapattársak? Próbáltak nyugtatni?

– Biztatott mindenki. Kovács Gergő volt a szobatársam, aki folyamatosan mondogatta nekem, hogy legyek nyugodt, csináljam azt, amit tudok és akkor semmi baj nem történhet.

– A bemutatásnál milyen érzések kavarogtak benned?

– Ott azért megdobbant a szívem. Mégiscsak ez volt az álmom és az egyik célom, hogy bekerüljek a válogatottba. Örülök, hogy ezt sikerült megvalósítanom, hiszen régóta edzettem, küzdöttem ezért a pillanatért. Ráadásul a szüleim is a helyszínen láthatták, hogy bemutatkozom a nemzeti együttesben.

– Sőt, te úsztál először a labdára.

– Rögtön az első meccsemen kezdő voltam, már ez is hatalmas megtiszteltetés volt. A vízben pedig kérdezte ferencvárosi csapattársam, Manhercz Krisztián, hogy megpróbálom-e elhozni a labdát a debütálásom örömére. Mondtam neki, vállalom és nagyon örülök, hogy sikerült is!

– Végül egy góllal és a fölényes győzelemmel lett kerek a bemutatkozásod.

– Persze, gólra játsszák ezt a játékot is, de nem az volt elsősorban bennem, hogy mindenképpen gólt akarok szerezni. Inkább az volt a célom, hogy betartsam azokat a taktikai utasításokat, amelyeket Märcz Tamás szövetségi kapitánytól kaptam. Az, hogy betaláltam, már csak ráadás volt. A meccs után mindenki megdicsért, de számon kértek, hogy miért nem két adag sütit hoztam. Egyet az első válogatottság miatt, egyet pedig az első gól miatt kellett volna, de majd pótolom a hiányosságomat. Remélem lesz még rá alkalmam.

Fradi.hu