A Fradi mestere az ulloi129.hu-nak az eltörölt MLSZ-szabályozásokkal kapcsolatos véleménye mellett arról is beszélt, mi a helyzet Botka Endrével. Valamint a Hamburg érdeklődéséről.

Nagyon jól sikerült a felkészülésünk és a két hazai meccsünk is. A DVTK ellen túl könnyen vesztettünk pontokat, ezért nem lehetünk százszázalékosan elégedettek. Ha nincs jó napunk, egy döntetlent akkor is el kellett volna érni. Az nem érdekel, hány meccs van még a szezon végéig, s bár nem szeretem közhelyeket, így azt sem, hogy “mi csak a következő meccsre gondolunk”, de ez tényleg így van. A tréningeken nagyon magas színvonalon dolgoznak a fiúk, mindenki harcol a csapatba kerülésért, remek a csapat mentalitása. S ha az idő jobb lesz, a srácok még inkább nagy kedvvel fognak focizni. Örülünk az újabb hazai meccsnek is, mely után két hét szünet jön.

Ha tisztelettel és alázattal megyünk neki a Felcsút elleni meccsnek, akkor jó eredményt érünk el. Azok a csapatok, melyeknek feltétlen pontok kellenek, mind keményen harcolnak. A papírforma szerint mi vagyunk a favoritok, de a papírforma magában nem ér semmit. Ha megint olyan csodálatos csapatmunkát mutatunk be, mint szombaton, akkor győzni fogunk. A csapatunkban sok jó jellemű magyar játékos van, de ebben a szezonban a légiósok is kiváló karakterek. Fontos, hogy senki se éreztesse a többiekkel, hogy ő a sztár. Nálunk csapat van, s ezt érezni is lehet – nagyon jó a játékosok viszonya egymással. A teljesítmény számít, nem a nemzetiség.

Ha egy edző jól dolgozik, és ha ráadásul kapcsolata is van egy adott csapattal, mint nekem a Hamburggal, akkor előfordul, hogy elkezdik a nevét emlegetni. Ha ez visszaigazolása a csapat teljesítményének, akkor annak örülök. Gyakran a klubok, akik szorult helyzetben vannak, mint a Hamburg, a szebb időkre emlékeznek, nosztalgiáznak. Már előfordult, hogy a HSV érdeklődött irántam. Most még csak az újságban olvastam erről, de én egy kitűnő csapatnál dolgozom, nagy örömmel. Az egyesületnek rengeteget köszönhetek és talán ez fordítva is igaz. Egy komoly cél áll előttünk és a jövő vonatkozásában is nagy céljaink vannak. Épp ezért nem foglalkozom ezzel, mert az elterelné a munkámról a figyelmem- többet ezzel kapcsolatban nem tudok mondani.

Az elmúlt időszakban többször is találkoztam az új magyar szövetségi kapitánnyal, ráadásul a közelemben is lakik. Egy nagyon tapasztalt edző, s azt hiszem, hogy segíteni tud a válogatottnak. Nagyon nyitott és közvetlen az együttműködést illetően, már most örömmel várom a következő találkozónkat. Miután én már négy éve itt vagyok, valamivel jobban ismerem a magyar focit és magyar mentalitást, de azt azért nem mondanám, hogy tanácsot adtam, inkább véleménycsere volt. Ő egy öreg róka, aki tudja, mit kell tegyen.

Jó látni a csapaton, hogy egy-két gól után is megyünk előre tavasszal. Nem tartjuk az eredményt, s eljutottunk arra a szintre, hogy gólokat is lőjünk. Az előző szezonban volt egy meccsünk a Mezőkövesd ellen, ahol kilenc nagy helyzetünk volt, de 2-2 lett a vége. Ugyanilyen meccs volt a Vasas elleni is. Az első félidőben négy ziccerünk volt, majd 2-1-re vesztettünk. Ebben a szezonban az összhang jól működik a csapatrészek közt.

Az idegenbeli meccsekkel az a gond időnként, hogy könnyelműen lehetőségeket ajándékozunk az ellenfélnek. Nem azért, mert az olyan jó lenne, hanem mert mi nem vagyunk elég figyelmesek. Debrecenben nem voltunk éhesek a párharcokban és ezt az ellenfél megérzi. A diósgyőri egyenlítő gólnál a szögletnél rosszul helyezkedtünk, a másodiknál meg csak futkároztunk mellettünk. Amikor egy ilyen nehéz pályán 1-0-ra vezetünk, akkor egy dolgot szabad csak csinálni: zártan felállni és felgyűrni az ingujjat, majd egy kontrából megrúgni a másodikat. A pályán aznap sokan voltak, akik nem nyújtottak megfelelő teljesítményt. Ilyenkor le lehet győzni minket.

Szpirovszki hétvégén kimaradt, mert Amadou nagyon jó munkát végzett a felkészülés alatt és figyelni kell a légiósszabályra. Úgy éreztem, hogy Moutari rászolgált arra, hogy kezdő legyen és ehhez a meccshez illett is a játéka. Nando, Varga, Paintsil és Amadou mind nagyon dinamikus focista és jó volt látni, hogy ez bevált a Balmazújváros ellen

Botka Endrénél az a fontos, hogy a védekezésbeli feladatait jól lássa el, de jól látható, hogy a passzjátéka és helyezkedése javult az elmúlt egy évben. Most azt kell megtanulnia, hogy egy-egy helyzetre gyorsabban reagáljon, hogy gyorsabban felismerje a helyzetet. A tegnapi és a mai edzésen részt vett, így nincs nagy gond a térdével, szerencsére.

A Felcsút rengeteg lehetőséggel rendelkezik, sok a légiósuk és azt hiszem, hogy nehéz meccs lesz. Pintér Attila egy nagyon tapasztalt edző, bárhol álljanak is a tabellán, elboldogul majd ezzel a helyzettel. Kedvelem, elfogadom és tisztelem őt. Úgy mint én, nagyon emocionális és a saját csapatából a legtöbbet akarja kihozni. A hétvégén a legjobbunkra lesz szükség, egy csapat sem ajándékoz nekünk semmit. A Balmaz elleni 5-0 szép volt, jó volt, de holnaptól már senki nem fog erről beszélni.

Az MLSZ mai döntése a fiatal- és a légiósszabályról számunkra a lehető legjobb. A fiatalszabályt eddig sem értettem meg és nem is értettem vele egyet. Sok fiatal játszott, amikor még “pénzt értek” a csapatoknak, aztán, mikor már kiöregedtek ebből, akkor ezek a srácok már semmilyen szerepet nem kaptak. Ez nem hasznos senkinek. Ez nevetséges. Én úgy nőttem fel, ha jó vagyok, játszom, mindegy, hogy 18 vagyok, vagy 35 éves. A fiatalnak sem jó, ha tudja, hogy úgyis játszik. Akár hajt, akár nem. A teljesítmény helyett a pénz elve érvényesült. A legjobbaknak kell játszani. Akár légiósok, akár nem. Csak jó és rossz játékos van. Ha a külföldi a jobb, akkor az játsszék, ha a magyar, az. Ha egyik sem jó, akkor egyik sem. [nevet]

– Thomas Doll