Pólócsapatunk klasszisával beszélgettek.

A Ferencváros címvédőként jutott be az Euro Kupa fináléjába. Elvárás, hogy újra megnyerjék a sorozatot?
A szezon elején kimondtuk, hogy a címvédésen kívül más nem jöhet szóba. Ez a csapat egyértelműen a Bajnokok Ligájára hivatott, elég, ha megnézzük az Euro Kupa eredményeinket, szinte minden ellenfelünket 4-5 góllal vertük. Jövőre egyértelműen a BL a cél, ott mutathatnánk meg igazán a csapat erejét.

Mit kell tudni a döntőbeli olasz riválisról?
Az esélyek mellettünk szólnak, mert csapatként jobbak vagyunk, de Veronában aligha lesz egyszerű dolgunk, nem biztos, hogy csak a BPM együttesével kell megbirkóznunk, mivel
köztudottan erős az olasz sportdiplomácia. Egyébként két kiemelkedő játékosuk van, egy olasz, valamint egy horvát idegenlégiós, ők viszik a hátukon az alakulatot. Ha őket sikerül semlegesíteni, akkor nagy lépést tehetünk a győzelem felé.

Ha már a Bajnokok Ligája is szóba került, az idei kiírásban odaérhetne a Ferencváros a genovai nyolcas döntőbe?
Abszolút reális cél lett volna és talán a csapatnak is jobban állt volna a BL-szereplés. Sajnos nem sikerült kiharcolni az indulási jogot, de ennek is megvan az előnye, nem kell állandóan mérkőzést játszanunk. Emiatt a bajnokságban érezhetően frissebbek vagyunk és kevésbé dekoncentráltak, mint azok a riválisok, akik Európában is hétről-hétre éles meccseket vívnak. Ha okosan keverjük a kártyáinkat, ezt muszáj a javunkra fordítanunk.

Egyelőre sikerül, hiszen az OB I-ben a Fradi harcban áll a nagydöntőért és a bajnoki címért, fej-fej mellett áll a Szolnok-Eger duóval. Gyanítom, hatalmas csalódást jelentene, ha az idei szezonban is „csak” a bronzéremért játszhatnának, főként a nyári erősítések fényében.
Természetesen nem azért hozták össze ezt a csapatot és igazoltak világklasszisokat is, hogy a harmadik helyért játsszon. Még csak gondolni sem akarok hasonlóra, be akarunk jutni a fináléba. Viszont az OSC-t még az esélyesek közé sorolnám, úgyhogy ez inkább négy-, mintsem háromfrontos küzdelem. Nem véletlenül mondják azt sokan, hogy a magyar a világ legerősebb bajnoksága, évről évre csak erősödik, mindenhonnan érkeznek ide játékosok, mindenki itt akar vízilabdázni. Mondanom sem kell, mekkora elismerés ez a ligának.

Ön fél évvel ezelőtt csatlakozott a zöld-fehérekhez, történetesen egy Bajnokok Ligája-győzelmet követően. Milyen kihívásokat látott a budapesti kalandban a szolnoki után?
Volt egyfajta rizikó a döntésemben, bár amikor februárban aláírtam a szerződésemet, akkor még nem lehetett tudni, hogy a következő szezonban a BL-ben, vagy az Euro Kupában indul-e majd a csapat. A váltás legfőbb oka az volt, hogy budapesti vagyok, itt él a családom és a barátnőm is és több időt szerettem volna tölteni velük. Bár csodálatos négy évet töltöttem Szolnokon és egy percig sem bántam meg, hogy anno odaigazoltam, a szívem visszahúzott a fővárosba. Ezen kívül láttam, hogy a Fradinál elkezdődött valami, a klub tradíciót aligha kell bemutatni, én pedig részese akartam lenni ennek az egésznek és a lehetőségeimhez, illetve a tudásomhoz mérten segíteni az egyesületet.

Vámos Márton szerint ki a legjobb?
Egyértelmű, Varga Dénes. Akinek esetleg magyarázatra szorul a válasz, nézze meg egy mérkőzését és megérti. Lehetne rá puffogtatni a jelzőket, de felesleges. Örülök, hogy a csapattársam,
a hozzá hasonló őstehetségekre hiába készülnek az ellenfelek, mindig tud húzni valami váratlant, elég a Miskolc elleni félpályás csavargólját felidézni.

Alighanem rengeteg sikeres szezon vár még önre. Mivel eddig csak magyar csapatokban szerepelt, adja magát a kérdés: a légiósélet nem foglalkoztatja?
Rengeteg meccsem van egy évben, ez iszonyatos amortizációt okoz, úgyhogy előre nem tudom megmondani, mennyi van még bennem. Klubszinten azért legalább tíz évet szeretnék még játszani, de a válogatott az más. Szerencsére nem állunk rosszul tehetségekkel, úgyhogy erre majd térjünk vissza később. Ami a légióskodást illeti, nem mondom, hogy egyszer nem próbálnám ki magam külföldi csapatban, de a Fradiban olyan lehetőséget láttam, hogy hiába voltak ajánlataim más országokból, egyértelmű volt számomra, hogy a zöld-fehéreket választom. Az Olympiakosznál például folyamatosan felmerül a nevem, valamint Olaszországban is el tudnám képzelni magam, de egyelőre nem láttam elérkezettnek az időt egy külföldi szerződésnek. Már csak azért sem, mert ahogyan korábban említettem, szakmailag a magyar bajnokságnál most nehéz lenne jobbat találni.

Teljes interjú: Origo