A népszerű Csöpi ma ünnepli születésnapját, Isten éltesse!
– Hogy emlékszel vissza a fradista játékoséveidre?
– Életem legszebb időszaka volt! Elképesztő belegondolni, hogy Ikladról indulva beteljesült a gyerekkori álmom, és a Fradiban játszhattam. Nagyon jó közösségbe kerültem, a szabadidőnket is együtt töltöttük. Családostul mentünk nyaralni a csapattársakkal, nagyszerű időszak volt.– A Fradi után játszottál Vácott és Cipruson is, de hogy kerültél a Maldív-szigetekre?
– Temesvári Miklós három évig volt edző a helyi válogatottnál, majd a negyedik évében klubcsapathoz került. Én akkor már, komoly térdsérülés után épp a visszavonuláson gondolkoztam, de a megkeresésére bevállaltam, még egy évet ott. Később edzőként is visszatértem oda, a Club Valenciával nyertem bajnoki címet és két kupát is.– A Fradiban dolgoztál az utánpótlásban, aztán a futsalcsapatnál is. Mindig visszahúzott a szíved?
– Hogyne húzna! Most is itt dolgozom, az öregfiúk csapatot irányítjuk Bánki Dodival. De remélem, hogy lesz még lehetőségem a ferencvárosi utánpótlásban dolgozni. Az öregfiúk melletti pozícióm azért nem igazi edzői feladat – persze ettől még minden meccs ünnep velük. Kellett valaki, aki a 17-18 emberből összerakja a csapatot, meghúzza a cseréket. Elvállaltam ezt a gyakran nem hálás feladatot. Aki rászánja a szabadidejét az öregfiúk csapatra, annak illik lehetőséget adni, úgyhogy meg kell találnom azt az összeállítást, amely mindenkinek megfelel, és hozza az eredményeket is. Tavaly megszereztük a bajnoki címet, és idén is vezetünk, úgyhogy remélem, sikerül a címvédés.– A pályán láthatunk még?
– A betegségem után még többször pályára léptem, de két éve kialakult nálam egy apró vérszegénység. Emiatt most nem tudom terhelni magam, sajnos nem tudok pályára lépni. Javul a vérképem, úgyhogy remélem, hogy tavasszal újra fel tudom építeni magam, és legalább 20-30 perceket tudok majd játszani bemutatómeccseken.
