Ellenfelünk folyamatosan csak futott az eredmény után, aminek köszönhetően a hajrában szépen le tudtuk zárni a mérkőzést.

Jégkorong, Erste Liga, negyeddöntő, 3. mérkőzés
Ferencváros 8-5 MAC Budapest
Harmadok: 4-3, 1-1, 3-1
Gólok: Könczei (Németh, Shupe), Shupe (Könczei, Németh), Owen (+1, Németh, Könczei), Rafaj (Kovács), Dubek (+1, Hietamaki, Tuominen), Tendler (Rafaj, Dubek), Tendler (Hietamaki, Tuominen), Könczei

A párharc állása: 2-1 ide.

Szakosztályunk alapításának 90. évfordulóját ünnepli, ennek kapcsán a mai napon egy nagyon szép programot szervezett a mérkőzés felvezetésére, a jégre terített vörös szőnyegen köszöntöttük korábbi bajnokainkat, a régi nagy közönségkedvenceket, akiknek nemcsak a Fradi-induló zúgott fel, hanem a legendás „Üss, Mile, üss!” rigmus is – Miletics Csaba is jelen volt sokak nagy örömére, a szünetekben az idősebb fradisták okították is a fiatalabbakat a hirtelen előtörő emlékek megosztásával.

Az „öregek” tiszteletére fantasztikusan álltunk bele a játékba, bő egy perc alatt a vezetést is megszereztük, egy korongszerzés után Németh játszott vissza a kapu mögül, amire Könczei érkezett és ellőtte Bálizs mamutjai alatt a pakkot. Aztán beindult a vízfejű Kovács által favorizált együttes segítése, ahelyett, hogy lest fújt volna a vonalbíró, kaptunk egy rögtön ezután következő eset miatt egy kiállítást, amit szépen kijátszottak a vendégek, majd egy hatalmas bombával zárták le, esélyünk sem volt a hárítására. És beindult a gólzuhatag, a középkezdés után szinte azonnal visszavettük a vezetést, Könczei duplázta rá a kipattanót, ami Shupe elé került, centerünk pedig könnyedén lőtt el Bálizs mellett, aki nem ért oda rendesen. Nem örülhettünk sokáig, hátul nagyon könnyelműek voltunk, az eladott korongunkból pedig gyorsan gólt is kaptunk – 40 másodperc alatt született a három találat. A játékrész fele után fórba kerültünk, amit mi is úgy adogattunk végig, ahogy azt kell, ennek meglett az eredménye, végül Owen eresztett meg egy kékvonalas bombát, ami kipókhálózta Bálizs ketrecét. Négy perc múlva benyomott minket a MAC, közben többször a botjainkat is kiütötte a kezünkből, nem tudtunk felszabadítani, végül közelről vették be Sevela kapuját. De a végső szó a miénk volt, a MAC egyik játékosa elcsúszott, amit Rafaj köszönt szépen, elment a szélen, majd kilőtte a hosszút úgy, hogy ellenfelünk kapusának kulacsa is kirepült a jégre.

A szünet után óriási küzdelem zajlott a pályán, ezúttal nem vette át úgy a játék irányítását a MAC, mint a Tüskecsarnokban pénteken. Előbb kivédekeztünk egy emberhátrányt, majd előnybe kerültünk, amit sikerült is kihasználnunk. Igaz, addig még két büntetést ki kellett volna osztaniuk a zebráknak, a síp természetesen néma maradt – az egész mérkőzésre jellemző volt, hogy amiért minket büntettek (többnyire jogosan), azt a túloldalon elengedték, mondhatni, nem kaptuk meg a semleges pályát sem. De vissza az eseményekhez: már közel volt a fórunk vége, amikor Hietamaki tűzte rá a kékről, középen pedig Dubek tudott egy kicsit belepiszkálni, ez pont elég volt ahhoz, hogy megszerezzük ötödik gólunkat. Majd nagyon nehéz perceket éltünk át, miközben Dudasék piszkosan játszottak, kettős hátrányba is kerültünk, volt páros kiállítás is, amikor Sevelát lökték rá a kapuvasra, ide és oda is egy-egy kétperces jutott, ami igazságtalan elosztás. De ezeket is kivédekeztük nagy munkát végezve, ám sok energiánkat emésztette fel, így a szünet előtt még tudtak szépíteni a vendégek egy óriási kapuvasas góllal.

Az utolsó szünetben aranyos program szórakoztatta a közönséget, a jégfelújítás után a Kercsó „bébik” tartottak rövid bemutatómeccset – szakosztályunk a következő tanévben jégkorongos osztályt indít a ferencvárosi sportiskolában, az érdeklődők ide kattintva találnak kapcsolatfelvételi lehetőséget!

A záró harmadban sem lanyhult az iram, de már lehetett érezni, hogy mindkét oldalt nyomja a teher, a miénket a hozható meccs, a vendégekét pedig az újabb blama – már persze ami a közvéleményt illeti, mi tudtuk jól, hogy idén hazai pályán hibátlanok vagyunk ellenük. Mondhatni szinte eldöntöttük a meccs sorsát tíz perc alatt, gólfelelősünk, Tendler duplázott: előbb egy jó buli után adták vissza neki a kapu mögül, majd nem sokkal később a szélről egy testcsellel becsapta Bálizst és megszerezte hetedik találatunkat. Ami kicsit megnyugtatott minket, kicsit könnyedre vettük a figurát, a lelátón viccesen meg is jegyezték, hogy már pihenünk a holnapi napra… Ezt meg is büntette a MAC, szépítettek, megérdemelten. Végül lehozták a kapust is, minden mindegy alapon, amit viszont mi büntettünk meg, Könczei lőtt az üresen maradt ketrecbe, beállítva ezzel a végeredményt. Jöhetett a megérdemelt ünneplés, nagy tapsot kaptak a fiúk! Folytatás holnap, mindenki „Böbére”!

Greg Lindqvist

Ez nem volt teljesen playoff hoki, úgy gondolom, nem volt annyira szoros. Nagyon örülök, hogy nyolc gólt lőttünk a MAC-nak, ez nem mindennapos esemény. De ez csak egy győzelem, 1-0 vagy 8-5, ugyanannyit ér, és négy kell nekünk. Amiért dolgoznunk kell még sokat, ma is sok védelmi hibánk volt. Most megvacsorázunk, alszunk és már itt is van a holnapi meccs. Új nap, új rájátszásmeccs, még mindig a MAC a favoritja a párharcnak.