Hiába a sérülések, hokisaink ismét villantak: legyőztük a MAC-ot a Tüskecsarnokban.
Jégkorong, Erste Liga, negyeddöntő, 2. mérkőzés
MAC Budapest 2-4 Ferencváros
Harmadok: 0-1, 1-0, 1-3
Gólok: Tendler (+1, Dubek, Rafaj), Tendler (-1, Shupe, Tuominen), Hietamaki (Virág, Fliszár), Németh (EN, Shupe)
A párharc állása: 1-1.
Pontkirályunk, Jaborník nem tudta vállalni a szereplést, nélküle kellett megoldanunk a mai feladatot, ami – mint végül kiderült – sikerült. Szemmel láthatóan nagyon jól álltunk bele a mérkőzésbe, ennyit tesz a jó hozzáállás, a küzdeni tudással sok minden ledolgozható, kompenzálható. Jó iramú, ám nem túl sok nagy helyzetet hozó első harmadot játszottunk, ahol az első páros kiállítás után mi előnyözhettünk kétszer is. Előbb Dansereau színészkedett, majd a rendkívül antipatikus Terbócs csapott oda teljesen feleslegesen. Utóbbit meg is büntettük, Dubek játszott a középen helyezkedő Tendlerhez, támadónk pedig nem kegyelmezett. A „beetetés” után aztán beindult Németh spori, sorozatban háromszor büntetett minket kiállítással, ebből az utolsó már áthúzódott a következő játékrészre.
Ám remekül álltuk a rohamokat, amiket kellett is sajnos. A második húsz perc nagyon nem a miénk volt, nem feküdtek a hosszú oldalra történő cserék, a támadásokra pedig nem tudtunk összpontosítani, emellett Kovács is sérülést szenvedett el, sokáig nem is tudott lekorcsolyázni cserére, jellemző, hogy amikor sikerült, egy nagy helyzetünk is adódott, majd egyből a kontrából egyenlített a MAC egy szép rövid felsőbe helyezett lövéssel. Több tiszta kiállítást sem kaptunk meg, csak a szünet előtt egy „könyöradományt”, ami arra volt elég, hogy kicsit kifújjuk magunkat.
A záró harmadot mi kezdtük jobban, helyzeteket dolgoztunk ki, mégis a házigazdák szerezték meg a vezetést egy gyors ellentámadásból, a szélről betett korongra ketten is érkeztek középen, az első macos szépen tolta át a hosszúra, ahol az üresen érkező társának már csak az üres kapuba kellett helyeznie. Rögtön ezután egy nevetséges kiállítást fújt Rafajra Németh, lehet nem tette volna meg, ha tudja, mi lesz a vége… Jött ugyanis a „Tendlerstruck”, rosszul kezeltek egy pakkot a kék-fehérek, amire támadónk lecsapott, kettő az egyben vihettük, majd Jereme nem adta le, hanem szépen bombázott éles szögből a rövidbe. Nagy csata zajlott a jégen, néha már csak Sevela tartotta bennünk a lelket, Kovács is visszatért a jégre sérülése ellenére és mondhatjuk, hogy megdolgoztunk a szerencsénkért: Hietamaki lőtte be a kapu elé a pakkot, nem ért bele senki, Arany pedig benézte. Hogy legyen még izgulni valónk, Némethre fújtak rá rögtön egy büntetést, mondani sem kell, hogy Németh, vagy harminc méterről látta azt, amit Halassy két méterről nem… Kivédekeztük, majd hősiesen küzdöttünk azért, hogy megtartsuk az eredményt. A MAC időkérése után azonban nem tartottuk, hanem növeltük előnyünket! Korongszerzés után Németh lőtt a védőharmadból az üres kapuba, ezzel végleg eldöntve a mérkőzést! Jöhetett az ünneplés, kijárt a taps csapatunknak.
Szép volt, fiúk! Folytatás hétfőn, Pesterzsébeten.
Greg Lindqvist
A fő célunk az volt a meccs előtt, hogy végre ne kapjunk gólt az első harmadban, és ne kerüljünk korán hátrányba – aztán a többit meglátjuk. A célt sikerült megvalósítanunk, de utána is felvettük a kesztyűt, és ez valamint a remek hátrányos játékunk és kapusteljesítményünk nagy győzelemhez segített minket!
Szakács Ferenc
Nagyot küzdöttünk ezen a mérkőzésen, mindenki odatette magát száztíz százalékon! Végre azt tudom mondani, hogy működött a Fradi-szív. Fegyelmezetten játszottunk, tördeltük a játékot, a második harmadban viszont ránk jöttek nagyon. Ott ügyesen jöttünk ki, 1-1-gyel jöttünk le a második harmad után. A harmadik harmadban pedig úgy jöttünk ki, hogy a szívünk is kell vigyen. Nagyon kevés a hátvédünk sajnos, ráadásul sérülten játszott a hatodik, beugrós hátvédünk, Kovács Viktor, aki ugye csatár. Megküzdöttünk a győzelemért, gratulálok a fiúknak!
