Blankát kedvenc ételeiről, míg kapustársát, Szikora Melindát hobbijáról, a fotózásról kérdezték.

Bíró Blanka

Legfeljebb négy-öt havonta megyek gyorsétterembe, ez már gyerekként is így volt. Egyfelől távol állnak tőlem az ottani ízek, másfelől kiderült, hogy néhány alapanyagra érzékeny vagyok, ezért oda kell figyelnem a táplálkozásra. Az ázsiai fogásokat egy fokkal jobban szeretem, de ha bevásárlóközpontban vagyok, és ott kell ebédelnem, a főzelékfalóban sokkal előbb állók sorba. A magyaros ízeket, az egyszerű, hagyományos ételeket sokkal jobban kedvelem. Szeretem az olasz konyhát is, válogatósnak sem mondanám magam, de mégiscsak a jól megszokott ételek az igaziak.

Szikora Melinda

Amikor eldöntöttem, hogy komolyabban szeretnék a fotózással foglalkozni, hamar rá kellett jönnöm, óriási időbefektetést igényel, miután jelentős utómunkával is jár. Ennélfogva mostanában háttérbe szorul. Eleinte telefonnal kezdtem képeket készíteni, a barátoktól és csapattársaktól kapott pozitív kritikák után vettem egy profi gépet, hogy kiderüljön, valóban ügyes vagyok-e? És ha már jelentősebb összeget rászántam, szerettem volna tudni, mire képes a gép, ezért beiratkoztam egy alaptanfolyamra. Gyakran tűntem fel férfi kézilabda- és jégkorong meccseken, jó elkapni egy-egy pillanatot, amely érzékelteti, milyen érzelmet vált ki egy gól vagy vereség, de én a mozdulatlan tájat jobban szeretem fényképezni, a természetfotózás áll legközelebb hozzám.

SportKrém / NS