A lengyel Ekstraklasa őszi szezonjában a legjobb középhátvédnek választott volt játékosunk csupa jót mondott a helyi sajtónak a Fradiról.

Valami újat akartam kipróbálni, egy más perspektívából akartam megtapasztalni a futballt. Ezért a váltás mellett döntöttem. Ekkor hívott Thomas Doll, a Ferencváros edzője. Meggyőzött, hogy szerződjek a csapatához. A Ferencváros egy nagyon szervezett klub egy csodálatos stadionnal. Ráadásul Budapest nagyszerű hely. Nem sokkal azelőtt, hogy elhagytam Ausztriát, apa lettem, így nem akartam túl messzire költözni a családomtól. A magyar főváros ebből a szempontból is ideális volt, hiszen csak két órára van Bécstől. A Ferencvárosban három remek évet töltöttem, ami alatt mindent megnyertünk Magyarországon. A klub ajánlott új szerződést, de úgy döntöttem, egy új fejezetet kell nyitnom a karrieremben. Új tapasztalatokra volt szükségem, ezért költöztem Poznanba. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egyszer a gyermekeimnek elmesélhetem, hogy olyan nagy klubokban szerepelhettem, mint az Austria Wien, a Fradi vagy a Lech.

Az Ekstraklasa erősebb, mint az osztrák vagy a magyar liga. Annyi jó játékos van Lengyelországban, minden csapatnak megvan a maga stílusa. Minden csapat az elsőtől az utolsó pillanatig harcol. Nincs olyan helyzet, hogy a stadionba menet biztos lehetsz a három pont megszerzésében.

[Hogy lett a 66-os a számom?] Az Austriában a 27-esben játszottam. Amikor a Fradihoz kerültem, a hatost szerettem volna, de az nem volt szabad. Kíváncsi voltam, mely számok szabadok, így elmentem ahhoz a klubalkalmazotthoz, aki ezért felel. Nagyon rendes srác volt, de nem tudott angolul, így nehéz volt kommunikálni. Valahogy elmondta, hogy válasszam a 66-ost, mert abban az évben született. Beleegyeztem, és ugyanezt a számot választottam a Lechnél.

– Emir Dilaver