Krisztián egykori brémai csapattársaival nyert tertemtornát.

A négyszeres német élvonalbeli bajnokcsapatot, a Werder Brement 2001 és 2005 között erősítő, az együttes színeiben 2004-ben bajnokságot és kupát is nyerő 49-szeres magyar válogatott középpályás – aki jelenleg az FTC utánpótlás szakmai koordinátora – olyan korábbi klubtársak társaságában kapott meghívást a teremtornára, mint Ailton, Andreas Reinke vagy éppen a világbajnok és a vb-k történetének legeredményesebb gólszerzője, Miroslav Klose.

– Megünnepelték a sikert? A tornát közvetítő német televíziónak Ailton azt mondta, elviszi szambázni a csapatot.

– Szambázni nem voltunk, ám annak ellenére, hogy sokáig tartott a program, s így viszonylag későn értünk vissza a hotelbe, elmentünk koccintani. Kevés időt töltünk manapság együtt, úgyhogy igyekeztünk kihasználni a közös órákat, jó volt kicsit beszélgetni, megtudni, hogy ki mivel foglalkozik éppen. Szamba nem volt sajnos, talán majd legközelebb.

– Tavaly ön volt a torna játékosa, de nem nyertek, ezúttal viszont elhódították a trófeát. Biztosan elégedett, persze, a sikeren kívül is különleges élmény lehetett a Németországban eltöltött néhány nap.

– Mindig különleges ezen az eseményen részt venni, itt volt például az a Tim Wiese is, akivel ugyan nem játszottam egy csapatban, most mégis közöttünk volt, remek kapus volt, később elkezdett testépítéssel foglalkozni, jelenleg pankrátorként próbál szerencsét, de jó volt találkozni a különböző korosztályokból meghívott játékosokkal vagy a korábbi világklasszisokkal. Évről évre kiváló hangulat övezi ezt a tornát, amelyet ezúttal is jól megszerveztek, telt ház, közel 6000 néző szurkolt a helyszínen – leginkább nekünk, hiszen Oldenburg nagyjából 40 kilométerre található Brémától.

– Néhány támadásvezetésüket elnézve sokakban felmerült a kérdés, gyakoroltak-e a közös játék előtt?

– Nem, sajnos a gyakorlásra ezekben a napokban nem volt idő, ám a régi automatizmusok azért ilyenkor is működnek. Egyénileg is kiváló játékosok alkották az egykori Brement, így annyi év után ma sem okoz problémát viszonylag hamar összeszoknunk. A torna előtti napon elmentünk együtt vacsorázni, közösen ebédeltünk és reggeliztünk, mint a régi szép időkben, akárcsak a közös edzőtáborok idejében.

– A korábbi csapattársai a mai napig Lilinek szólítják?

– Igen, ez megmaradt, Brémában még mindig gyakran így hívnak.

– Nemzetközi pályafutása legjobb, legeredményesebb éveit töltötte Brémában, csakhogy 2004 tavaszán, 29 évesen olyan sérülést szenvedett, amely után később már nem tudott a korábbi szinten játszani. A kellemes emlékek mellett az ilyen találkozók alkalmával eszébe jut, hogy mi lett volna, ha nincs az a sorsfordító bochumi mérkőzés, melyen elszakadt a keresztszalagja?

– Szerintem is a brémai időszakom volt a legsikeresebb a külföldi évek közül, s az is igaz, hogy a Werdernél éreztem magam a legjobban. Néha eljátszom a gondolattal, hogy biztosan másképpen alakult volna a sorsom, ha elkerül a sérülés, hiszen akkoriban szó volt ország- és klubváltásról is, de ezen ma már nem tudok változtatni.

– Azokban az években a Real Betis érdeklődéséről lehetett hallani…

– Spanyolországba például szívesen mentem volna, de ha úgy alakul, hogy maradok Brémában, a Bajnokok Ligájában szerepelni sem lett volna rossz. Jó lett volna sérülés nélkül letudni a pályafutásomat, de sajnos ez nem adatott meg. Egy profi pályafutás során egyébként is ritka, hogy valaki sérülés nélkül megússza, bár ilyenre is van példa: a mostani csapatunkból Ailton és Klose is szerencsés volt.

– Akkor a válogatott pályafutása is derékba tört, pedig a kétezres évek elején egy ígéretes korosztály tagjaként bőven túlszárnyalhatta volna az ötven válogatottságot.

– Szerintem, aki ebben a szakmában dolgozik, az többnyire egyetért abban, hogy egy egész jó korosztály voltunk, igazolja ezt az is, hogy abból a csapatból sokan az aktív pályafutásuk után is megállják a helyüket a labdarúgás világában. Elég, ha mondjuk Löw Zsoltot vagy Dárdai Pált említem, róluk Németországban is jó véleménnyel vannak, hiszen nagyon jól dolgoznak, emellett pedig maximálisan elhivatottak is.

– A nemzeti csapat az Európa-bajnokság éve után tavaly leszerepelt – ön szerint az idén milyen évet várhatunk a válogatottól?

– Bízom benne, hogy a szép emlékekkel teli Európa-bajnokság utáni kevésbé jó évet követően a magyar labdarúgás 2018-ban több örömet fog okozni mindnyájunknak.

forrás: nepszava.hu