Az év végi beszélgetésből a szezon értékelése mellett azt is megtudhatjuk, hogy mi Dénes célja és hogy mi zavarja az interjúban.

A helyzet változatlan. A Ferencváros összeállítása idén is rendszeresen Dibusz nevével kezdődött, a pécsi kapus kirobbanthatatlan posztjáról. Persze, nem érdemtelenül: jó formában véd évek óta, a vezetőedzőnek nincs oka, hogy mást tegyen a helyére. Nem mellesleg a Fradi az élen telel…

– Pedig nem indult egyszerűen, az eleje döcögős volt – meséli Dibusz. – Sok volt a sérültünk, nem álltunk össze. Aztán az átigazolási időszak végén szerződtettünk három játékost, Spirovskit, Blazsicsot és Paintsilt, akik minőségi erősítést jelentettek. Ennek is köszönhető, hogy az élen vagyunk.

Pár hónapja nem igazán hitte, hogy az első helyről vonulhatnak pihenőre. A Fradi bukdácsolt, a riválisok viszont kevesebbet hibáztak.

– Egy ideig távolinak tűnt az éllovas szerepkör. Nem nézett ki jól a helyzet, nem tudtam, mi hozhat változást. Most viszont örülök, hogy itt tartunk, és valamilyen szinten már a mi kezünkben van a sorsunk. A bajnoki cím volt a cél a szezon előtt, így egy picit közelebb vagyunk ahhoz, hogy elérjük.

Ő pedig nem panaszkodhat, hiszen állandóan véd. Januárban lesz negyedik éve, hogy az FTC-hez került, azóta szinte minden meccsen pályára lép. Mindez annak köszönhető, hogy jó teljesítményt nyújt.

– Ha pedig a Fradiban jól teljesít az ember, akkor az a válogatottnál kerettagságot érhet. Nekem pedig ez a célom – jegyzi meg Dibusz, majd amikor felvetjük neki, hogy nyilván ő is szívesen átélne valami hasonló élményt, mint Király Gábor a franciaországi Eb-n, így folytatja: – Hát igen! Ugye tudjuk, hogy a 2020-as Eb-n hazánkban is rendeznek meccseket… Persze ettől még ugyanolyan messze vagyunk, mint a nyáron voltunk attól, hogy a Fradi az első helyen zárja az őszt.

De az utóbbi ugye megvalósult, s arra is jó esély van, hogy védjen a 2020-as Eb-n. No de most, az ünnepek alatt nem ezeken töri a fejét: a szeretteire figyel. Miközben beszélgettünk, a háttérben folyamatosan egy kislány hangját hallottuk, aki nagyon szerette volna, hogy letegye végre a telefont…

– A keresztlányommal játszom, a hároméves Larával – válaszolta érdeklődésünkre Dibusz, majd amikor megjegyeztük, reméljük, neki nem a saját mezét adta karácsonyi ajándékként, így fogalmazott. – Dehogy, ő egy táncszőnyeget kapott. Egyébként nagyon sokan megkeresnek az ország különböző pontjairól, rengeteg kérést kapok. Igyekszem megfelelni, de nem egyszerű, nekem sem kifogyhatatlanok a kereteim. Persze próbálok mindent megoldani, mert tudom, milyen az, amikor egy kisgyereknek van egy példaképe.

Dibusz pedig most sok kisgyereknek a példaképe.

forrás: bama.hu