Nem tudtuk igazán megnehezíteni ellenfelünk dolgát.
Jégkorong, Erste Liga, 27. forduló
Újpesti Dózsa 6-3 Ferencváros
Harmadok: 3-1, 2-2, 1-0
Gólok: Tendler (Jászai), Tendler (+1, Dubek), Rafaj (Tóth, Tuominen)
Szinte megtelt a lelátó a Megyeri úton az év utolsó hokiderbijére, amit sajnos nagyon rosszul kezdtünk: a bedobás után pár másodperccel már ellenfelünknél volt az előny, a gyors támadás után Caladi bőrözte be Sevelát. Ezután gyűrték egymást a felek, majd „félidőben” Tendler egalizált, a buli utáni lövés kipattant Siláról, amibe belepiszkáltunk, támadónk pedig az üres kapuba lőtt. A vezetést is átvehettük volna, ám a jó kontránk végén Shupe a kapuvasat találta telibe. A lilák ezt hamar meg is büntették, Sikorcin emberhátrányban a kapu mögött átvitte a pakkot és behúzta, Sevela nem ért át a túloldalról, centimétereken múlott. Majd ugyanő meglőtte a Dózsa harmadik gólját is kicsit később, Nagy vitte el jól előle a védőnket, Jaborník csak hátulról tudta követni, kapusunk pedig ismét a lába között kapott gólt.
A második harmadba jól álltunk bele, pár percig letáboroztunk a támadó harmadban, utána viszont magukra találtak a hazaiak, több lehetőségük is kihasználatlanul maradt. Mi pedig emberelőnyhöz jutottunk, amit sikerült is kihasználnunk, Tendler lövése jutott át valahogy Silán, így gólfelelősünk a kapus és a kapuvas között álló játékszerre rá tudott duplázni, gól is lett belőle. Nem örülhettünk sokáig, másodperceken belül újra kettő volt az Újpest előnye, egy lövés kipattant Seveláról, a korongot pedig Caladi szépen felemelte a felsőbe. Hiába védekeztek jól a lila-fehérek, kicsit fegyelmezetlenek is voltak, ennek köszönhetően két percig kettős fórban játszhattunk, amit végig is támadtunk, nem tudtak cserélni, volt ott minden, lövés, blokk, védés, kapuvas, csak a gól hiányzott… Ami nem is lett meg, nem úgy, mint szinte egyből utána az ötödik hazai találat, Caladi lőtte rá Sikorcin ütőjének tollára a pakkot, ami onnan a hosszú felsőbe pattant. Ezután időt kértünk és kapust cseréltünk, Pleszkán érkezett a hálónk elé, több szép védést is bemutatott. A szünet előtt aztán szinte a semmiből szépítettünk, a jégen pattogó korongot küldte meg Rafaj, az pedig Sila előtt az élére állt és így jutott a gólvonal mögé.
A záró játékrészben mi is elkezdtük beszedni a büntetéseket, négy kiállítást is kaptunk, ebből egyet nem tudtunk kivédekezni, egy távoli lövésbe piszkáltak bele a kapu előtt, hiába kértünk videóbírót, szabályos volt a találat. Az erőnkből már csak veszélyes kontrákra futotta, emberhátrányban is vezettünk nem egyet, ám értékesítenünk egyet sem sikerült. Említésre méltó még Pleszkán, aki további bravúrokat mutatott be, egyet szintén videózással erősítettek meg a vezetőbírók, a bárddal mentett óriásit kapusunk. A dudaszó után pedig Vígh Balázs édesapja átadta a vándorkupát, ami egy évig biztosan a Megyeri úton marad.
Szakács Ferenc
Négy gólt nagy egyéni hibából kaptunk, ez megengedhetetlen ilyen szinten, hiába jövünk vissza a meccsbe, ha utána gyorsan gólt kapunk, a kettős előnyben ütünk vasakat, szinte egyből utána az ellenfél talál be, ezt egy Újpest ellen nem lehet. Ez fejben és kvalitásban dől el, a vége felé is volt egy 2-1-es szituációnk, ahol szinte az üres kapuba nem tudtunk betalálni, az ilyet ellenfelünk kihasználja.
