Varga Roli lett a házi gólkirályunk ősszel – klubunk korábbi kiválóságait kérdezték ennek kapcsán.

Dzurják József

A Honvéd elleni gólja jut eszembe: mélységből a kapu elé robbanva, nagy erővel, pontosan lőtt futtából a léc alá. Lendület, erő, lövőkészség kellett ahhoz a megmozduláshoz. Varga Roland ezen az őszön vitán felül a Ferencváros meghatározó egyéniségévé vált. A szurkolókkal együtt várom tőle a hasonló folytatást, a tavaszi formája a bajnoki cím sorsát is meghatározhatja.

Nyilasi Tibor

10-12 éves lehetett, amikor a Goldballban láttam játszani. Viccelődtünk is, ha menedzser lennék, azonnal a szárnyaim alá venném. A sebessége, a játékszeretete, a gólszerzés iránti szenvedélye akkor is érződött. Nem a semmiből jött ez a teljesítmény, nem a szél fújta össze a góljait. Mostanra ért el oda, hogy a közönség elfogadta, megszerette, támogatja, és egy olyan lelkizős alkatnak, mint ő, ez sokat számít.

Mucha József

Győrben is megmutatta Varga Roland, hogy képességei alapján sokra hivatott játékos. Amikor a Fradiba szerződött, volt olyan – egyébként negyven éve bérletes – barátom, aki szkeptikus volt: jó lesz ő ebben a klubban? Azt mondtam: szerintem igen, de kellett némi idő, hogy felvegye a ritmust, megszokja a közeget. Most már senki sem vonja kétségbe, hogy Roland erőssége a Ferencvárosnak!

Wukovics László

Nem vitás, az ősszel a hátán cipelte a csapatot. Mintha megérezte volna, hogy azt a szerepet, amit eddig Böde Dániel vállalt magára, neki kell átvennie, és ez a felelősségtudat feldobta. A gólszerzés nem tanítható, a szabadrúgásokat lehet gyakorolni, de hogy mikor és hova érkezzen valaki a kapu elé, azt nem. Erre nincs recept, és hiába készülsz ugyanúgy, eszed ugyanazt ugyanott, ugyanannyit – egyszer minden bemegy, máskor a legnagyobb helyzet sem. Az persze igaz, hogy a munka hosszú távon eredményt hozhat annál, akiben megvan a góllövés képessége és Varga Rolandban megvan. Tőle eddig is lehetett nyolc-tíz gólt várni idényenként, most elkapta a fonalat és húzóemberré vált.

NS