Ahogy az európai Szuperkupában, úgy ezúttal is szétlövésben maradtunk alul a Szolnoki Dózsával szemben.
Férfi vízilabda, Magyar Kupa, elődöntő
Szolnoki Dózsa 7-7 (bü.: 6-5) Ferencváros
Negyedek: 2-2, 3-1, 0-3, 2-1
Gólok: Jansik 2, Mitrovics 2, Madaras 1, Varga Dénes 1, Vámos 1
A büntetőt bedobta: Varga Dénes 2, Jaksics 1, Mitrovics 1, Vámos 1
A büntetőt kihagyta: Manhercz 2, Mitrovics 1
Remekül álltunk bele a mérkőzésbe, gyorsan kétgólos előnyt hoztunk össze, ám nem sikerült azt megtartanunk az első szünetre. A második negyed aztán a minden címet védő Szolnoké volt, igaz, hogy előbb Madaras fórgóljával még mi vezettünk, utána viszont sorozatban háromszor talált be a Dózsa. Óriási csata folyt a vízben, a semleges nézők biztosan örültek a kiélezett mérkőzésnek, a szurkolókat leginkább a szívbaj kerülgethette. A nagyszünet után olyat tettünk, ami mindenképpen kalapemelést érdemel: nem engedélyeztünk gólt ellenfelünknek, miközben hármat is szereztünk, újabb fordulatot hozva ezzel a találkozóba. A gól nélküli negyedet már a Szuperkupán is megoldottuk egyszer, ám akkor mi sem találtunk be. Ez megviselte Cseh Sándort is, aki piros lap után kényszerült elhagyni a medence partját – érdekesség, hogy ennek ellenére még egy percig tanácsokat osztott, csak ezután vonult ki. Az utolsó játékrészben ismét a Szolnok állt győzelemre, több ítélet után átvették a vezetést, emiatt nálunk Nyéki Balázs kapott szintén reklamálásért piros lapot. Ezután sikerült az egyenlítés, Varga Dénes révén, utána pedig jól védekeztünk, majd támadhattunk a győzelemért is, ám rutinosan szétfaultoltak minket és a szabaddobásainkat sem végezhettük el normálisan. Hiába jöttek utóbbira a kiállítások, olyan kevés idő volt hátra, hogy nem tudtunk igazi helyzetbe kerülni.
A büntetődobásokra az egyébként jól védő Vogel helyére Gárdonyi érkezett a kapuba, ami érthető volt, hiszen a bajnokin kétszer is ötöst hárított. Háromszor rontottunk, a hibáinkat csak kétszer tudtuk korrigálni, előbb a kapufa, majd Gárdonyi révén, végül Mitrovics rontását már kihasználta a Szolnok és bejutott a mai döntőbe, nekünk pedig a bronzérem maradt, amit mindkét vesztes elődöntős megkap. Ezzel eldőlt, hogy a szezon előtt kitűzött célt, azaz hogy minden sorozatban legalább döntőbe kell jutnunk, nem tudja teljesíteni a csapat.
Jansik Szilárd
Nagyon csalódott vagyok. Szívünket-lelkünket beleraktuk, azt gondolom, hogy nagyon jól játszottunk – 1-estől 14-es sapkáig, mindenki beletette a magáét. Jó volt a kapusteljesítmény, nagyon jól védekeztünk. Az elején el tudtunk lépni, utána ők léptek el, de az utolsó negyedre előnnyel mentünk és én úgy éreztem, hogy ezt meg fogjuk tudni őrizni. Továbbra is jól védekeztünk, s a végén kiegyenlítettünk. Azt éreztem, ahogy közeledik a befejezés, felénk billen a mérleg nyelve. Volt esélyünk, de hát sajnos az ellenfél kapusa az a Nagy Viktor volt, aki már megélt egy-két dolgot, többszázszoros válogatott, azért az nem véletlen. Ott van nagyon fejben is ezeknél a szituknál, nagyon jól teljesít.
Varga Dénes
Őszintén szólva: az eredmény ellenére büszke vagyok a csapatra. Úgy érzem, hogy többször talpra álltunk, és elviseltünk egy olyan nyomást, ami ezen a szinten eldönthet egy meccset. De itt nem tudta eldönteni, és ötméteresekkel kaptunk ki, most már másodszor. Nagyon sajnálom, és nem szoktam ilyet mondani, de úgy érzem, most megérdemeltük volna, hogy megnyerjük. A sportban viszont nincs ilyen, előre nézünk, a maradék meccseinket idén behúzzuk, és utána készülünk a tavaszi szezonra, amikor el akarjuk kapni a Szolnokot is.
