Ezzel az interjúval is köszöntjük a Fradi legendás szurkolóját 80. születésnapján. Isten éltesse!

Melyik külföldi útja volt a legemlékezetesebb?

Rio de Janeiróban megnyertem egy dalfesztivált, ezért a szervezők három kérésemet is teljesítették. Az első az volt, hogy szerezzenek jegyet a Flamengo-Fluminense meccsre, mire mondták, hogy arra már hónapokkal korábban elkelt az összes jegy, végül mégis bejuttattak a díszpáholyba, ahol Kim Novak mellett ülhettem, de a szüntelen konfettieső miatt semmit nem láttam a meccsből. Másodiknak azt kértem, hogy vigyenek fel a favellákba körülnézni, amit nem nagyon értettek, és nagyon le akartak beszélni róla, pedig én csak meg akartam nézni, honnét indult Pelé és a többi brazil focizseni, de végül elvitt egy taxis. Amikor kiszálltam, láttam, ahogy elővesz egy pisztolyt és leteszi maga elé a biztonság kedvéért, de nem volt rá szükség, én meg láthattam negyven gyereket, amint a sárban, kövek között futballoznak mezítláb, és úgy futnak, mintha az életük múlna rajta.

Harmadik kívánság? Péntek estére szól a repülőjegyem, nekem viszont előbb haza kellene érnem, mert egy fontos televíziós szereplésem van. Annyit tudtak intézni, hogy elindultam előbb, és több átszállással eljutottam Bécsig, de tovább nem. Bementem a Malévhoz, de hiába, nem volt már aznap több gép, de én addig erősködtem, hogy délutánra Pesten kell lennem, hogy végül beültettek néhány arab diplomata mellé azzal, hogy meg se szólaljak egész úton, és üljek rezzenéstelen arccal, hogy azt higgyék, biztonsági ember vagyok. Így is történt, megérkeztünk Ferihegyre, felkaptam a bőröndömet, beszálltam egy taxiba, és mondtam a sofőrnek, hogy irány a Népstadion, mert mindjárt kezdődik a Fradi-Komló.

Követi még, mit művel a Ferencváros és mi zajlik ott?

Persze. Meg voltam győződve róla, hogy nem lesz semmi balhé, hát ha évekig ki voltak tiltva, akkor mi az atyaúristennek lenne? Nem is értem az egészet. A hatvanas években is volt B-közép, de akkor csak a Hajrá, Fradi ment, semmi ilyesmi, mint most. Gyerekként Miskolcról jártunk fel Fradi-meccsre az apámmal vonattal. A Keletinél az apám a Fehér Ökörben vett egy nagyfröccsöt, és aztán onnét mentünk gyalog a meccsre. Azt sose felejtem el, hogy láttuk a lelátón többször Ortutay Gyulát, aki miniszter volt akkoriban, és ezért igyekezett mindig visszafojtani az indulatait.

forrás és teljes interjú: 24.hu